Majd a’ hír a’ melly siromlásai kőzt érdemit meg tartya.
Könnyekkel ’s énekel hálája Duna ’s Tisza partya.
szAd Not: Panaszaimat elegyes
Ha valaha lefoj az a’ gyászos ora
Mellybe maga Óh! Óh!
Maga Hunyadi megyen a’ koporsora
Oh! keserves szo!
El múltodat sokan sirattyák
Hantodat könnyekkel ásztattyák
Rosákkal bé hullattyák
Maga zokog az Egekig
Ohajtozo jajjal az Écho
Ad Not: Oh Seregek Istene
1. Isten, légy e’ Fő Papoddal
Árnyékozd bé Joságoddal
Mint a’ Libánus völgyére
Forrás ként árassz a fejére
Onnan fejjül böv áldásidat
Míg az éllők főldét lakja
Jó voltod légyen sisakja.
Hartzojj érte bé takarva
Oh Idvességének szarva
Ábrahámnak nagy joságu Istene
A te benned bízo szivnek mindene
Kitől vagyon minden mozgás és lehellet.
Légy kegyelmes hadnagy kis Nepeddel
Ennek Áronnyával és égész házával
Lakozz mind éllyel Nappal
Hogy ember ditsérjen
Alléluját zengjen
Házadon e főpappal.
Tisztelő Versek
Titkot énekelek Olly titkos esetet
Mellyet tsak Poeta elme szemlélhetet
Nékünk Poétáknak mert az bé nem fedett
Képzelés sok titkot esmérnünk e[n]gedett.*
egedett em.
Hatalmas képzelés gerjezd fel szikrádat
Lobbantsd fel elménkbe világos fákjádat
A melly fénnyénél láthassa azokat
A’ testi szemektől elrejtett dolgokat.
Tsak alig hanyatlott a’ komor éttzaka
Mellybe a’ borzazto homáj köde laka
A mulo setétség el lankado szoval
Sárgult már a’ hajnal első világával
De fejjebb emelvén a’ rosa szin fákját
Bontotta az édes álom gyenge mákját.
Meg szakadt ruhájit szedvén szemem körül
Igéző ortzáját vetette tükörül
Mellybe mint mulatott egy szent Fántázia
Te tudod oh! menyből szállott Uránia
Melly látást tsak alig tudna beszélni el
Egy Kristus lábánál üllő Gamáliel
Le szállott a’ Vallás Mennyei Nevezet
Melly a’ Mindenhato szent Anyához vezet
Le szállott a Vallás Oh szentségnek Attya
Menyei sugárral fénylett ábrázattya
Mellynek szent Felsége édességgel játtzott
Rajta a’ Jeha négy betűje láttzott
Méltoságos mellyén az Uritummimmal
Tündöklött, két lángott vetett Kerubimmal
Tisztelő fényt vetett kik látták azokra
Mint emészthetetlen Mó’ses’ tsipkebokra.
Derűlt benne szivet enyhítő tekintet
Mellyröl vigasztalás lágy balzsamot hintett
Édes nyugodalom üllt szempillantásánn
Ártatlan szelidség minden mozdulásán
Ez az a’ szent követ az Ég ’s a’ Föld között
Melly hozzánk az Isten öléből kőltözött
Ez az a’ jol tévő mellyet ha meg vetünk,
Életet hazudo halál lessz életünk
E’ jött le ’s oly szent fény is omla ortzájárol
Mint Mozesnek mikor lejöve Sinárol
Leszálla ’s egy fényes Felhöre le űle
Ruhájja az Égről a’ földre terűle
Mellyet sok hallando tudományok fogtak
Alatta tisztelő tsokkal mosojogtak
E’ jött le tisztelni azt a’ Vidám Napot
Mellybe idvezlették sokan a’ Fő Papot
Igy szollott tsak alig kezdettük halgatni
Szent borzadás fogá lelkünket meg hatni
Istennek hiv Papja kit e Nagy Sionnak
Leányi tisztelnek egy kegyes Áronnak
Kinek szent érdemid az Úrnak házába
Hoszas szoval vagynak mettzve Sittinfába
Ki az Ur házába élsz hív szolgállotot
E’ néppel minden nap tévén áldozatot
Hogy még a’ te lelked az élők földén él
Kedvesebb a’ sok száz lelkek életénél
Öröm van a Menybe a’ Földön Vigadnak
Ég föld közt a’ sok száz vivátok szaladnak
Meg lész a mit mindég kivántak mindenek
Mert az égre illyen kérések jöttenek
Isten a’ kegyesség jó Bírája ’s Attya
Ezt esdekli sok száz szivnek indulattya
Hogy tartsd meg sokáig kegyes Püspökűnket
Akki szent ortzádhoz vezérli népünket
Az élet vizével legeltetvén Nyájját
Hordozza az tőled irt törvény táblájját
Fojjon rá mint*
mind Másolási hiba, értelemszerűen em.
drága kenet szent áldásod
Hogy légyen házadat epitő*
épitő
Esdrásod
Egész nemzettsége e’ Lévi Fijának
Légyen a’ Nép előtt szent Jéhovának
Jábesi idöket érjén örvendéssel
Végre az Egekbe ragad fel Ijjéssel
A hol zengjen szájján az a’ ditső ének
Mellyet énekelnek a’ húszonnégy vének
Illyen szok lebegtek az Ur’ Zsámojánál
Melly a’ Kerúbimok rettentő vállán áll
A Jéva hármat menydörgött ezekre
A változhatatlan végű kérésekre
Az lelkes állatok Tronusa dörömbölt
Alol a’ Felhök közöt a Föld ’s tenger bömbölt
Mellyet a’ sikolto lárma ijjesztett el
A’ Forgoszeleknek szárnyán végezett el
Illy esetet pedig mind mind örüljetek
A’ Jéva lelke lakozzék veletek
Ád kegyes Abdiást kegyes Esdrásokat
Törésre ált Mózest Istenes Papokat
Ád Superintendest a’ millyet tsak kértek
Ollyat mint Hunyadi a’ kit meg esmértek
Ollyat Mint Hunyadi ’s annál is böltsebbet
Böltsebbet mint mondok, már nem szolok töbet
Ezt mondván hirtelen eltűnt szemem elől
Hosszan bársanyozvan az eget jobb felől
Láttuk a’ Felhökbe miként bé merűle
’S az éllő Istennek lábaihoz űle
Tsokolván gráditsát ditsö Tronusának
Háromszor kiáltott szentet Jéhovának
Mellyre a’ ditsőült lelkek Templomába
Zengett a’ szent ének Serofim szájjába
Trombiták harsogtak a Triumfus ének
Hangjára az egek öszve rendülének
Eszt láttuk tsak azért jöttünk Udvarodra
Hogy azt amit láttunk adhassuk tudtodra
Nekünk Poétáknak mert az bé nem fedett
Képzelés esmérnünk sok titkot engedett.
Szabályos hivatkozás a megnyitott szövegre
Felhasználási feltételek: [Tovább...] Hivatkozás: Csokonai Vitéz Mihály, [Hunyadi Ferentzhez], Csokonai Vitéz Mihály összes művei, Elektronikus kritikai kiadás, DOI: 10.5484/Csokonai_Vitez_Mihaly_osszes_muvei, id:
csokonai_vers_0490_k, s.a.r.: Orosz Beáta, transzmed.: Tóth Barna Hozzáférés: 2024.04.25, https://deba.unideb.hu/deba/csokonai_muvei/text.php?id=csokonai_vers_0490_k