HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
XXV.
Két Szerető dalja.
Énekeljünk Cipriának,
Drága Kints!
Mert ez Élet’-asszonyának
Párja nints.
Rózsa nyíl ennek nyomában,
Bársony ennek birtokábann
A’ bilints.

Énekeljünk Cipriának
Egyaránt;
Engem is nyájas fijának
Tegze bánt,
A’ miolta szép szemeddel,
Rózsaszín tekinteteddel
Tőrbe hánt.

Énekeljük felsegítő
Karjait,
’S a’ Szerelmek’ lelkesítő
Lángjait.
Vígadozzunk, és magunknak
Osszuk édes ajjakunknak
Csókjait.

Óh de, Kintsem! a’ te szíved
Ég e még?
Úgy, miként ez a’ te híved’
Szíve ég?
Látom ellobbantt szemedről,
Lángoló tekíntetedről ...
Már elég. –

Hátha engem sírom’ árka
Nyelne bé:
Boldog élted, szép Madárka,
Lenne é?
Ah, ha én elvesztenélek,
Mit tsinálnék, drága Lélek!
Óh – oh – jé!

Angyalotskám! csak te bírod
Szívemet,
Míg ölemből puszta Sírod
Eltemet.
Addigis, míg csak lehellek,
Tégedet forrón ölellek,
Hívemet.

Csak te is hívedre nézzél
Kedvesen,
Csókra új csókot tetézzél
Szívesen.
Így lehet hűségbe’ lennünk,
Karjainkon megpihennünk
Csendesen.

Hű Galambom! költsönözzünk
Szíveket,
Szíveinkre úgy kötözzünk
Lépeket.
Csókjaink köztt egybe folyjunk,
Új szerelmünkről danoljunk
Verseket.

Szádra szám egy gerjedelmes
Csókot ád,
Mint igaz Szívem’ szerelmes
Zálogát.
Jól tudom, hogy mígcsak élek,
Hív leszel tês, drága Lélek:
Csócsi hát!