MTA-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
12, Szerelmes Panaszok.
Oh, Vénus’ terhes igája!
Hogy kell magam’ adnom alája?
Nyakamat vas lánca szorítja,
Szívem’ siralomba borítja.
Nem nyughatom, és csak epesztem
Magamat, sírásnak eresztem
Ejjel*
Éjjel
szememet le se zárvánn,
Siratom bal sorsomat árvánn.
Mint a’ szomorú Egek éjjel
Sírnak Mezeínkre le széllyel,
Hogy hunyvánn Fébus, az Egnek*
Égnek
Tetejénn Súgári nem égnek.
Sírok, zokogok keseregvénn,
Könnyem mellyemre peregvénn,
Mint Gerlice’ párja Tavasszal,
Nyögök itt sok ezernyi panasszal.
Egek! óh egyedűl ti reátok
Kérést panaszolva bocsátok:
Jaj! enyhítsétek emésztő
Tüzemet, mert már megemészt ő!
Szánjátok Egek! nyavalyámat,
Könnyebbítsétek igámat,
Enyhítsetek állapotombann;
En*
Én
temjént gyújtok azonbann.
Óh, mézzel elegy keserűség!
Kínnal tellyes gyönyörűség!
Oh, Vénus’ terhes igája!
Hogy kell nyakam’ adnom alája?