MTA-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Sérült másolat
Szerelmes butsú vétel. Melitesz és R[ozália]
[A vers hiányzó részeiről l. a társszövegforrást.]

[…] ezt a Várost ha lehetne. Ha engemet Rozáliám [...]
[…]lnék töled komor Város. Ha menésem Rozieval lenn[...]
[…] örömtől kell meg fosztatnom Ha nem lehet édesemmel itt […]
[…]a lakom már én ő meg délre. Ha tsokokat raggatnom kele ts[...]
[…]nyú bútsú vétel. Melly két igaz szívet vét el.*
A sor végén # áll.

[…]ám én ezt a Várost ha lehetne. Ha engemet Rozaliám [...]
[…] sarkantyúmat meg indúlnék. Még e Város felé háttal sem […]
[…]ő szívet hagyni magánosan Melly kivülem beteg lenne halá[…]
[…]gedi a szövettség s a Szerelem. Melly lángoló tüze által hartz[...]
Oh millyen két szörnyű gond főz. Egek! Rozi! oh mellyik győz […]

[…] Itt hagynám én ezt a Várost ha lehetne Ha engemet Rozaliám nem szere[...]
[…]nn tenném fel Lantomat Szekerembe Ha Rozit is ültethetném az [...]
De ki előtt kell danolni már énnekem: Eggy pár édes tsókot kitől nyer énekem?
Ki biztatja Musám édes mosolygással Ki önt lelket belém eggy fél pillantással?
Arva Musa! arva író Oh lessz é eggy bíztató szó?*
A sor végén # áll.

4. Nem hagyom el ezt a Várost, mert nem lehet. Mert Rozitól szívem butsút nem is vehet
Nem mehetek tartóztatnak szent kötelek Szívem gyengébb mint meg tudna vivni velek
Múljatok hát Szép Szándékok maradjatok. Ha Rózimat el kell hagyni miattatok
Le mondok a ditsősségről bár Szeretem Csak hogy ezen Rozikámat meg vehetem
Isten hozzád hát Mathezis. Ha olly sokba fájhat ez is*
A sor végén # áll.

5. Hagyd itt Szívem ezt a Várost bár nehezen. Bár szeret is Rozáliád s könnyez ezen
Hagyd itt – Szívem kebeledbe fog gyúladni. A tiednek az enyimbe kell maradni
E hév tsokban mellyet Szádra ragasztottam. Lelkem minden indulattal ki buzgottam
Melitesz Vedd el te is ezt Rozikám kegyes lélek. Csak árnyékom megy el magam benned élek.
Kellemes Szűz (Rozi) Ah kedves hív. (Z.) Ne félj! – neked dobog a Szív.


Paradoxum Vinum acuit ingenium. A Víz ital.
[…]gyközi Nimfák a hordok Driási: A kik alatt vagynak azoknak folyási
Kik azokkal éltek s meg haltok azokkal. A nemesebb termést örző tölgy szálakkal
Hív örzö angyali annak a nektárnak. Mellyet sok el száradt torkok szomjan várnak
Ti a kik a gyermek Bakhust böltsöjeböl. Mihelyt ki szűlitek a gerezd méhéből
Apolgató ölbe lihegve fogjátok. Bár fel fortt bilissel mormol is reátok
[…]okat örökre le teszem. Mert az éles elmét olly drágán nem […]
[…] végső butsúm rövid szóval. Félre mind máslással mind pedig v[…]
[…]am víg hegyek zengjetek. Mámoros ekhótok dünnyö[…]
[…]hér s banderista bakar. Mellyet most az Agyag’ fűlt sz[…]
[…]intzéknek eggy nagy apostola Ki az édes bortól sok nyelven [...]
[…] ha innen mind igy széllednek el. Rólatok majd senki verset nem ének[…]
[…]sztúl Kágyának Kolynak egész hegye Kietlenbe huhol az egész V[…]
[…] oh Bachus Völgyei zengjetek Mamóros ekhotók dünnyög[…]
[…]án is lésznek tám valakik Kikben szánakozó lelek s torok […]
[…]ral teltt Magyar Heliconnak Hegye felé édes Vágyodások vonn[…]
[…] Noëtól bé plántáltt hegy közön Bárkát vagy is borkát rakat a bör[…]
[…] nem megyek többé a pintzébe Bár habzó nektárral kínáljon is Hé[…]
[…]dhatt a meg fortt Gohér s a bakar is Mellyet a konty alá tölt sok száz Bassz[…]
[…]zon másnak az édes muskotály Mit ér? ha annak is a vége Ispotály
[…] futok elöle bár elébe húznak Szijján a Bakhusi tigrisnek s Hiúznak
Enniussá ha tsak bor által lehetni. Úgy én a borostyánt én meg fogom vetni
Ha a Poëtának tsak borba feredve Lehet a Szüz Musák forrásához kedve
Ha mind bortól lutskos főtől származtatok Ti örök hírt szerzett nemes gondolatok
Ha már a borostyánt mint a szó mutatja Minden ditső lélek borossan aratja
Bor által nem vágyok boros borostyánra. Nem veszem hordoból az Észt szívárványra
Jaj lessz ha a tele szívott lopótökök Kortyaival lesznek Voltérfők sok tökök
Illetlen gondolat s szégyen a Musáktól Nemes lelket venni a butelliáktól[…]
Hát borrá változtak már a Hipokrénék. s Körűltte dőzsölve lantolnak a Nén[…]
Hát Szüz oldaloknak kies márványjára Kulatsokat füztek ők is utoljára
Hát Szölővel rakták bé a Pindus hegyét. Hogy mindenik borral szivja tele […]
Hát azért vájták ki ezt is pintze lyuknak. Hogy így Daktilusra majd könnye[…] buknak[…]
Sok nemesebb lelkek meg botránkozása Ez helyek képtelen travesztial[…]
Ha Apollo helyett Bakhust tették fönek A musák azok köztt kik hozzájok jönek
Én a borostyános koszorút meg vetem. Mert e társaságot éppen nem szeretem
Megyek a Nimfákhoz ezeksem szomorúk. Itt lesznek fejemen sásból fontt koszorúk
Itt a Najadok köztt lessz múlató helyem.*
helyet Másolási hibáról lehet szó, így értelmetlen a mondat, a többi szövegváltozat alapján ért. sz. em.
Meg nyugtat a káka s vizi petreselyem
Ha Orfeus lenni nem tudok (s nem is kell. Hogy Bakhus Papjai ne tépjenek szélyel)
[…] vizek’ kedveltt Arionja. Magát a Delfinek közzé Mú[…]
[…]izek örökös forrási. Mellyeknek a mennyből áradnak […]
[…]átziák a jó Természetnek Zsámoly széke elől tisztán tsepeg[…]
[…]ngö kristály folyamatok. Mellyek a leg hígabb ég ből f[…]
[…] az éles köszálnak sivatag Ormáról zuhogva le szakado Pata[…]
[…] tisztán tsergedeztessétek. Epedt vágyodással lihegek felétek
[…]k meg Nimfa nem fördött é benne. Mert úgy tán nagyon is füszerszá[…]
[…]lömben is én magam a Madám Tétishez örökös Követőül adá[…]
[…]ég ma, míg a késő hajnal ki jő. Nálad hálok Bakhus – de hol[…] Ádiő!


Hercules Amort görbűltt vállal tartván. J. Secundus után.
Ki vállán az Eget könnyen forgathatta
Hanyatlik a pitziny Amornak alatta.


A Szarándok Bézából
Lelkesen óhajtvánn Fannius hogy néki Valahára bár tsak lennének gyermeki
El ment túl Pirene hoval teltt határán Aldozatot tenni Szent Jakab oltárán
Azután meg mászván az Alpes bértzeit Köszöntötte Péter és Pál küszöbjeit
És majd el haladván öblét Adriának Lorétomba gyertyát szentelt Máriának
Azután az Edom Tengere felé tért ’s Ottan Idvezítőnk koporsójához ért
Sőt ájtatos lelke meg nem elégűlvén Utazott pusztákon teve pupra űlvén
’s a vad Arabsokon keresztűl Sináig Ment a Szent Katalin hegye Sziklájáig
’E sok Szarándokság kérded mit használa Haza menvén három gyermeket*
gyermekét ért. sz. em.
talá[...]



Melitesz Rozáliához [I.]

Rósikám !
Minthogy az én szerető Szívem azt hiteti el én vélem, hogy Te örűlsz az én boldogságomnak, ezért jelentem én azt néked elsőben is, hogy én a’ megelégedésig boldog vagyok. – Boldog vagyok igen is, boldogabb mind azoknál, valakik érezték valaha e’ boldogságot. Ne tsudáld ezt, mert minden szerentsémet fel találhatom ez eggybe, hogy Te én rólam emlékezel meg . . . A’ Te köszöntésed ollyan vólt nékem, mint a’ leg édesebb méz, sőt – meg botsáss, hogy azt tsak a’ mézhez hasonlítom, ollyan volt az, mint a’ Te leg édesebb tsókod, mikor szerelmes szavaidban tett alkunkat hév ajakiddal meg petsételed.
’S Te én rólam emlékezel? ’s te köszöntöttél engemet? Oh! kedves köszöntés, melly minden jókat magába foglal. Oh vajha én olly bóldog lehetnék, hogy te el hihetnéd azt, hogy én az által boldog vagyok! . . . Akkor tudnám igazán nevetni azokat a’ fekete vérű komorokat, a’ kik a’ halandók boldogságát semminek tartván olly megutálva oltsárolják. –
Kedves volt nékem a te köszöntésed, még a más szájából is, és az én szeretetem nem hagyta szemembe tűnni azt a’ fogyatkozást, a’ mellyet a’ Te köszöntésednek kellett a’ más ajakán szenvedni, olly erősen képzeltette vélem a’ te szép Személyedet, hogy a’ te hív biztosodon is, sőt még a’ néma falakon is az én képzelt Rózimat akarta velem tsokoltatni. – Esmérd meg itt, mennyit tehet eggy hűséges szívben a leg hathatósabb Szerelem!
Esmérd meg ebből mennyire meg tetézted volna boldogságomat ha Leveledre méltoztattad volna külömben is boldoggá tett martalékodat. Kevésnek tarthatod ha még tsak azt mondom hogy örömkönnyeket hullattam vólna arra, hogy minden betűiben kedves Rozimat tsokoltam volna, hogy száz annyival többre betsűltem volna szíves köszöntésnél – úgy vagyon és ha Szivembe bé láthatnál ha – – – De botsáss meg szeretett Rozim, talán kétséges is akarok lenni a’ felől, hogy te Szívemet jól esmered. Botsáss meg! az én bizonyos Szerelmem kételkedni is szeret. –
Ellenségem az a’ szükség és valóba meg érdemli gyülölségemet, a’ melly az én meg elégedésemet eggy két sor írással kevesebbé tette. Eggy két sor ártatlan tsók bőven ki fogja ezt potolni. – Ohajtom is azt a’ kedves szempillantást, unalommal számlálván addig az orákat, a’ mellyben rövid időn olvashassam a’ te Szép Szemeidben az én Fatumomat, a’ mellyben éreztethessem veled, melly forró akkor az én sohajtásom, mikor azt a’ szeretet lobbantja fel, és a’ mikor az én lelkem eggy kostolható tsókká válván duplás tsattanással fogja ezt a’ te ajakidnak esküdni, hogy egyedűl tsak te érted él –

a’ Te
Meliteszed. mgk.


Melitesz Rozáliához [II.]

Rozikám!
[. . .] és igazán – Oh mint kezdem érezni annak a’ [. . .] a’ mellyet az a gondolat szokott Szivünkben teremt[. . .]
[. . .] szivem eddig tsak vastag indúlatoktól lepettetett meg [. . .] volt rakva valódi gondolatokkal, és az én képzelődés[. . . . . .]ömén tudott andalogni. De mikor a’ te szép Szemeid el á[. . .] gyengeségemet, mikor eggy puha ölelés meg esmér[. . .] kellemetes érzés semmit sem érezni, akkor kezdette dajkál[. . . . . .]ról az életnek édes tejét szopni az én még tsetsemő Szerel[. . .] Piros rósák között ringatták őtet az angyali örömök, homlo[. . .]k ki derűlt Egéről tüzes ragyogva szikráztak böltsőjére [. . .] életemnek két tsillagi, ájulásba esett volna a’ gyúlasztó hőség [. . .] de apró sohajtásid lágy szellőtskéi legyezték fel. Igy neveked[. . .] meg az én Szerelmem ’s így kőltözött ajakidról Szívembe, és azt holmi birtokival tele töltötte, elmémbe ujj gondolatokat szállított, képzelődésemnek gyönyörüségesebb szcénákat nyitott elejébe –
Ezek között az édes és kedves Változások között lelkem magát el tévesztette, és egyébről a’ te arany neveden kívül nem tud emlékezni. Az én lelkem nem egyéb hanem eggy halhatatlan sohajtás, az én testem tsupán tsak eggy látható Szeretet, és az egész Melitesz mind öszve eggy mind végig sohajtó szeretetnek bálványja, melly a’ te mennyei nevednek van fel szentelve.
Forró Sohajtások! Lelkemnek el szakasztatott részetskéi! ha az én egyedűl valóm engem nem szeret repűljetek fel az Égbe és ott várjatok engemet, mert én haldoklok. – De ha eggybe találkoztok azokkal a’ testvér sohajtásokkal, mellyek az én nevem említésével bolyongottak ki az ő szájának rosássából, térjetek vissza, mert úgy élni ki[. . .]k. Térjetek vissza, ’s fujjatok kedvezőleg szerelmem hánykodó hajójára, me[. . .]k vitorlája a’ Remény, kormányja az állandó hűség, révpartja az én szerelmesem szátskája, a’ hova a’ leg fűszerszámosabb tsókkal óhajt bé szállani –
Melitesz

A semminél több valami
[…]mint mondják ki jött Patzkó Préssén eggy Istória
[…]em jó benne úgymond Latzkó. A sok Teketoria
Ha semminél több valami Csak probatio Calami. Mind az a’ mi.

2. Mért nem forgott hasznosabba A mi volna szükséges
Nintsen az egész Darabba Eggy vers is idvességes
Sok vágott nyelvű Mátyás itt A ki olvassa Mátyásit Tsak tsak ásít

3. Mind szerelmes és szurdaló – Sok Ón-fejűt-meg sérte
Eggy két ittze borra való. Kár az – kegyestől értte
Jobb volna addig aludna. Vagy verset írni ne tudna. Ne hazudna

4. Igy gunyolák sok Zoilok. Erdemidet a porba. Fel volt húzva tompa nyilok
Nyelvek végén eggy sorba. Mellyeket az esztelenek. Az okosoknak ellenek Hegyeztenek

5. Én pedig a szebb lelkekkel Te melletted ki keltem. És nagy nevednek ezekkel
zöld borostyánt szenteltem. Magam utánnad azomba. A Parnasszusi templomba*
tplomb.[=templomba]
Mentem nyomba.

6. Verseidről azt itélem s Mások is úgy itélnek
Hogy azokba eggyütt vélem Eggy nagy lelket szemlélnek
Maga a Tsók méltó*
Az utóbbi két szó nagyon rosszul olvasható.
volna. Hogy minden Szűz rád hajolna
Meg tsókolna


Tsikorgónak, eggy Hazánkban kedves Vers-sz[…] fel dúlásáról íratott Poëmájának Kezdete.
[A vers hiányzó részeiről l. a társszövegforrást.]

[…]üz Pazifaë. Penditsd tziterádat. Bölts Priapus ezek me[…]
[…] Szent Musaidat. Aganippe’ Szép hegyéről. A Helicon vize mellöl
[…]én segíttsetek
[…]m miként jára Trója a Görögöktől
[…]esztendős háborúba Szenvedvén kívűl belől
[…]nthogy el ragadta Idát. A Török Basa Leányát A Trójai Pleb[…]
Marsal Priam és Szimois Miként attakirozák
De a Troja Svadroniis Bástyát hogy oltalmazák
Még az Amazon seregek Tsaszarostol el erkeztek Az Ajaks vize mellöl
Ekkor a Trojaiakat. Hogy verék le fesztunggal
s Miként Kreuza meg szaladt Tzentaurus társaival
De Akillés a Görögöt A Rátzot Örményt Törököt Ki ágyúzá Trojából
Vegre miképpen Helena A Tengerek Istene Az ostromlókhoz le szálla
Rátz Kalugyer képibe. Fel vettette tiz Minával,
Tróját s hogy Trója azonnal. Eggy fa lóvá változott sat.


Szerelmes Panaszok
Oh Venus terhes igája. Hogy kell magam adnom alája
Nyakamat vas lántza szorítja. Szivem siralomba borítja
Nem nyughatom és tsak epesztem Magamat sirásnak eresztem
Ejjel*
Éjjel
szememet le se zárván. Siratom balsorsomat árván
Mint a szomorú Egek éjjel Sírnak mezeinkre le széllyel
Hogy húnyván Febus, az Égnek Tetején sugári nem égnek
Sírok zokogok keseregvén. Könyvem mejjemre peregvén
Mint Gerlitze párja Tavasszal Nyögök itt sok ezernyi panasszal
[…]h egyedűl ti reátok. Kérést panaszolva bocsat[…]
[…]ítsétek emésztő. Tüzemet mert már meg em[…]
[…] Egek nyavalyámat. Könnyebbíttsétek Igám[…]
[…]setek állapotomban. En*
Én
temjént gyujtok azo[…]
[…]el elegy keserűség Kínnal tellyes gyönyörűség
Oh Venus terhes igája! Hogy kell nyakam adnom a[…]


Szeken pundra Nimethes [a másoló jegyzése szerint sem Csokonai verse]

[A hiányzó részekről l. a társszövegforrást.]

[…] a parantsolat Viola szin petsét alatt
[…]gy szép tavaszi éjtzakán. Zörgött a kintsem ablakán.
[…]l éppen tőlem. Vígan álmodva felőlem
[…]vére nyugodt ágyában Engem ölelvén álmába[…]
[…]ús trombita szóra Űlni kellett mindjárt lóra
El indúlván az Törökre Oh talán el vált örökre
[…]ntem Quartélyjáig Hozzá Város Kapujáíg
[…]ult nyelvem bús nótára Árva gerlitze modj[...]
[…]gét könnyel öntöztem Gyász pantlíkát rá kötözt[…]
Tíz rósát hinték lovára. Meg annyi tsókot magára
[…] Szívem is sírt belőlem. Mikor*
Mi<s>kor
butsút veve tőlem
Isten hozzád! többet nem szollt. Nyakamba borúlt s meg tsokol[...]
El ment tölem a Táborba A több Vitézekkel*
Vitkkel ért. sz. em.
sorba
El ment tőlem oh Istenem! Mig kell magamba sínlenem
Fekete föld gyászos parlag, az én kintsem azon ballag
Süveg vagyon a fejében búsan süt a nap szemében,*
Ez után kihagyott üres hely van a lapon.

Mennj! győzd meg ellenségedet Ismét meg látod kintsedet
Térj meg árva galambodhoz; Téged sóhajtó rabodhoz.