MTA-DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Szerelmes panaszok.
Óh Vénus terhes igája
Hogy kell magam’ adnom alája.
Nyakamat vas-lántza szoritja.
Szivem siralomba boritja.
Nem nyughatom, és tsak epesztem.
Magamat, könynyeknek eresztem.
Ejjel*
Éjjel
szememet le se zárván.
Siratom bal sorsomat árván.
Mint a’ szomorú Egek éjjel
Sirnak mezeinkre le széllyel.
Hogy Nap’ súgári nem égnek
Tetején a’ tsillagos égnek
Sirok, zokogok keseregvén
Könnyem mellyemre peregvén.
Mint gerlitze’ párja tavasszal
Nyögök itt sok ezernyi panasszal.
Egek! óh egyedűl ti reátok
Kérést panaszolva botsátok.
Jaj! enyhittsétek emésztő
Tüzemet, mert már meg emészt ő.
Sok ezer búk terhelik éltem.
Eggyet másikra tseréltem.
Nints vége az aggodalomnak
A’ bánatok anyira nyomnak.
Szánjátok Egek! nyavajámat.
Könyebbitsétek, igámat.
Enyhittsetek állapotomban.
Én tömjént gyújtok azomban.
Óh mezzel*
mézzel
elegy keserűség
Kinnal tellyes gyönyörűség!
Óh Vénus terhes igája!
Hogy kell nyakam’ adnom alája.