Csokonai Vitéz Mihály összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

Még az Arany idő előtt ezenn a’ Világonn nem vólt egyéb, tsak Tündérek és Rózsa. A’ Róza fejér vólt, és tövisketlen. Ennek árnyékába múlattak a’ Tündérek, és az ő életek ’s múlatságok a’ Tsók vólt. Nem vólt bennek a’ két Nemnek különbbsége, sem Jegye. Ollykor a’ Téj színű Rózákonn játszadozott két Tündér; megtsókolták eggymás Ajjakát, ‘s Lelkek a’ megtsókoltt Száj’^* pirossánn eggybetalálkozván a’ megtsókolt Tsókba új Tűndéretske származott. Így éltek ők, és szaporodtak. Gyakorta sereg Tűndérek gyűltek öszve a’ Rózásba, ’s mennyei énekekkel hangoztatták annak illatos Ligetjeit. Énekeltek az Örömről, az Ártatlanságról, a’ Rózáról és a’ Tsókról. Gyermekek vóltak ők mindnyájann, és egyenlők. Testek könnyebb vólt a’ Levegő égnél, és serényebb a’ Nap Súgárinál.^* Lelkek vídám vólt, és ártatlan, nem egyéb hanem eggy munkás Szeretet. Az Ártatlanság és Gyönyörűség, fel menvén a’ több Istenekkel az Égbe, utóljára megtsókolták eggymást, és meleg Tsókjaik a’ hószín Rózára húllván le, annak Méhébenn megelevenedtek, ’s parányi Gyermekekké lettek, a’ kik azutánn tsupa Tsókkal éltek, ’s élvén véle, véle Nemeket is szaporították. Már annyinn vóltak a’ fejér Rózák erdejinn az illy apró Tűndérek, mint ma első Kikeletkor a’ Liliomok és Jázminok fejér Viráginn a’ Tavasznak játszadozó Lepkéi.

Azonba az öreg Szaturnus elnyeri az Égnek és a’ Főldnek telyes Birodalmát, és^* ezeket a’ Tündéreket a’ főldről a’ Hajnaltsillagba kőltözteti, hogy a’ Főldet Emberekkel űltesse bé. A’ Hajnaltsillagnak leírása. Innen szállanak ők le, valahányszor az Ártatlanság nyög, vagy a’ Gyönyörűség sóhajt. A’ Bőltsnek Szívébe szállanak nyájas Súgárotskák vonják fejér Róza-Hintójokat, és annak sebét bégyógyítják. A’ Poétának Lelkét és Képzelődését végig hordozzák a’ Világonn, vagy felragadják magokkal az Egekbe. A’ Hárfák’ és Lantok ezüst Hangját meggyengítik, és a’ fülbe bévivén a’ Lélek útját elöttök megsimítják. A’ Festönek otromba Penzlijét megvékonyítják, a’ hibás Színeket rózsa pamattsal helyre dörgölik, vagy Szárnyaikkal édesebb Árnyékot híntenek azokra, ’s az egész Rajzolványt kellemetesebbé teszik ígéző Tsókjaikkal. A’ Kerteknek Táblái közzé leszállanak, a’ harmatos^* Violákba fördenek, vagy a’ büszke Tulipánt tarka folyósójánn ölelgetödznek: ezek húzzák öszve amaz ártatlan virágnak szálatskáit^* az illető Kéz elött. A’ Kopasz^* Követ zőld mohval bészövik, hogy a’ sípoló Pásztor, vagy az ellankadtt Útazó feltalálja azonn Nyúgodalmát. Nyáronn a’ Hajnal Súgárainn mosolyognak, vagy a’ Zefirusoktól^* lengő Zőldágakonn hintálják magokat, vagy a’ kristály Forrás tsendes habjainn hempelyegnek, ’s a’ Holdnak arany Súgáriból apró^* Tsillagokat kötöznek. Összel a’ szagos^* Körtvélyeket pirosra, a’ puha Almákat sárgára nyalogatják ’s a’ pelyhes Birsalmának homlokára hintik lemetszett Arany Hajfürtjeiket. Egész Rózakosarakkal hozzák le a’ feltetsző Hajnal Súgárival a’ muskotály szagot: a’ piros Bakar’ szemjei köztt kergetik eggymást, ’s ha a’ Víg Szüret eljön a’ letsorgó Mustba eveznek eggy Gohér hajba, vagy a’ seprő apró részetskéit válogatják ki ’s a’ Hordó fenekére lehordják. Télenn^* a’ tsillámló hóra űlnek^* ’s a’ legszebb Súgárokból rakott apró Tüzetskéknél fűtöznek. De óh mind ezek kevesek! Ezerenn ’s meg^* ezerenn seregelnek eggy szép Leányzó körűl. Eggy szép Leányzóért óh hányszor maradnak üresenn a’ szép Hajnaltsillag’ kedves Rózássai. Hányszor látni, hogy kiterjedtt Homlokának Síkjánn e’ nyájaskodó Tündérek fejér Róza Hintokba nyargalóznak, vagy Szemőldökének árnyékos^* Erdejébenn alusznak; vagy Ortzájának kies mezejénn fonják^* Hajnali gyenge Súgárszálakból a’ Hálót, ’s kifeszítik a’ Lesekre. Ah ha az ő szép Szeme kinyílik hány sereg Tündérek repűlnek abba, körűl űlnek harmatos könyöklőjénn, eggyet pillant, ’s mind lehullanak a’ Mellyére, vagy a’ sebes pillantásba kapaszkodván azzal eggyütt elragadtatnak: a’ többiek nagyot katzagnak rajta ’s az öröm oda reppenvén bételi a’ Szívet. Ah^* az ő szép Ajjakinn ah^* hány tsókolódik! ezer^* pár tsókolódik mindenikenn, ’s azonnal^* ezer újabb Tündérek születnek ottann: ezer rózakotsik várják Ajjakának szélénn minden szózatjait, édes sohajt[ás]ait^* pedig ezer leggyorsabb Hajnalsúgárok. Eggy mosolyodására mind felébrednek ’s eggymást megölelik, ’s Ortzájának pitziny Gödretskéjébe^* leszállanak. Ha Tsókolni talál, mind a’ tsókoló Ajjakok közé repűlnek, és magok is tsókokká^* válván a’ Lelket a’ Hajnaltsillagba^* felviszik ’s a’ legkiesebb Rózásba elaltatják. Hajának Labirintusába kergetik eggymást, vagy búvótskát játszanak, vagy szív-köteleket tsinálnak. Hószín Nyakánn és Melyjénn nyájaskodva űlnek, vagy annak két szép Dombotskájánn játszanak. Láttam, magam láttam, hogy a’ Rozália Melyjénn sereggel öszve gyűltek: lejtős kerekséggel emelkedett fel annak kies^* Halmotskája és sima^* tetejéből^* keményebbenn nőtt^* ki eggy pirosló tsetssziklátska, mellybenn^* titkos forrása vólt az élet édes^* tejének. E’ mellé űlt fel – – – eggy a’ legszebb Tündérek közűl kezébenn tartván eggy parányi rózsa koszorútskát annak jutalmáúl, a’ ki a’ halmotskára legelőször felhág, és eggy legtísztább Tsókkal az ő kezeiből kiveszi. Az apró Tűndérek nagy számmal indúltak a’ sikamló Hegynek, némellyek már a’ Bértzetskének^* Bimbójára színte fel hágtak, mások a’ hajlás’ közepénn ízzadtak, sokann az allyánn tusakodtak,^* a’ többiek pedig a’ két Hegyetskének kies Vőlgyénn, ah azonn a’ kies Vőlgyönn bíztatták a’ vetélkedőket Mennyei Énekekkel. A’ mikor te oda jöttél, Rozália szíve megdobbant, a’ Hegyetske megrendűlt ’s a’ Gyönyörűség’ fíai róla mind eggyig a’ vőlgybe lehullattak. – – – Nagyot^* katzagott, ’s a’ rezgő Bimbótskáról elrepűlt,^* és a’ rózakoszorút a’ te nézésedre akasztotta. Ah – – –! hát még a’ Szívbe mennyinn laknak, annyinn, vagy többen mint oda ki, itt laknak az Ártatlanság’ fiai hogy Örömet szerezzenek abba, és tsendességet. Ha ezek a’ Szívbe nintsenek, futnak az Ortzáról a’ Gyönyörűség’ tűndér fiai, kik különbbennis utóljára elszokták azt hagyni, és akkor őkis a’ szívbe szállanak. Hány festett Ortza van, a’ mellyenn esztendős rózsák látszanak, hány hajhalottak lidértzkednek sok^* élő fönn, hány lagérozott Mellyek bújnak a’ Kendőzö^* alá? mind ezektől a’ Kellem édes fiai eltávoztak, ’s a’ Fő^* és a’ Szív kietlen pusztává hagyatott. A’ Bujaság és a’ Szorgalom állottak helyekbe, hogy a’ ruha rántzaival, a’ felfűzött Gyöngyökkel, az affektált járással és beszéddel, a’ fajtalan pillantásokkal hódítsák^* magoknak a’ tsábító és tsábíttatott Világot. Eljön még az az idő^* etc. Ezek kísérik a’ Bőltset az ő Útaibann, ezek termesztenek rózsát azokonn a’ Tövisekenn a’ mellyek abba nőnek,^* tiszta Súgárokat híntenek az ő Lelkére, és béviszik Elméjét az Igazság, a’ Virtus örök Templomába, és a’ valódi Boldogság Paraditsomába. Ezek múlattatják a’ szenvedő Ártatlannak Szívét, ’s mikor mindenektől elhagyattatott társalkodnak^* véle és vígasztalják őtet.^* Ezek vezetik le a’ Boldogabb Világból az aggodó Lélekhez a’ Reménységet, az Örömnek és a’ Szűkségnek^* tűndér Leányát. Ezekkel jön le az Álom, az az édes Álom, melly a’ megrontsólt^* Halandót a’ hajdani Arany időre által tészi. Fut ő a’ Gonoszoktól ’s kerűli a’ balgatagokat,^* de a’ tsendes szívűeket felkeresi, és véle ezek a’ Tűndérekis leszállanak, durva^* ágyokat rózsa leplekké változtatják, ’s fáradtt^* homlokjokat harmatos szárnyaikkal legyezgetik, terhes izzadásoknak tseppjeit gyenge szájokkal letsókolják. Hervadó Szemeikre űlnek, és nyúgvó Lelkeket^* édes álmodozásokkal múlattatják. Óh hányszor repűlnek ők el a’ pompás Kastélyok felett nemes útálással, hogy^* a’ gazzal fedett Kúnyhóba meglátogassák a’ homályba lévő^* Virtust! melly^* kevesenn vagynak sok lármás és Kevély Múlatságokba, mert a’ szegény Halásznak a’ Hálóját^* kötözgették, ’s a’ Reménységet ölelgették a’ száraz Part fövenyénn eggy redves fűsz fa Árnyékábann! hányszor ment el előttök talpig aranyba őltözve, minden kőltsönözött szépségivel a’ büszkélkedő Belinda, és ők reá sem pillantottak,^* mert eggy ártatlan Pásztor Leánykának szép Ortzájánn innepeltek.

Szaturnus^* bírta tehát az Eget és a’ Főldet. A’ főldet emberekkel tőltötte bé, kiket Prometheus formált. Ennek leírása. Bé-hozta az Arany Időt. Ennek leírása. Kivágta az Apjának Calusnak, vagy Uránusnak a’ Pötsét, és ebből, a’ tengerbe esvén született Vénus, ’s eggy Tsigahéjjonn Zefirus^* által Tziprus’ Szigetébe vitetett. Ennek pompás leírása. Melitesz és Rozália születnek. Az Arany Időbeli életek^* az embereknek. Cupídó születik Vénus és Zefirustól. Ennek pompás leírása. Kezd az Istenekenn és Emberekenn uralkodni. Tsókot vét, ’s az Arany Időbeli emberek azzal kezdenek élni. A’ Titánok és Gigások feltámadnak, Szaturnust a’ Poklokra vetik. Jupiter megszabadítja. Gigantomachia. Szaturnus Pötsét kivágja Jupiter, abból születik a’ rossz Vénus etc. és Cupido etc.^* Bé áll az Ezüst Idő. Ennek leírása. Melitesz és Rozália Házat építenek. Az Éneket és a’ Lantot feltalálják. Kertet tsinálnak. Mindenek megváltoznak. Jupiter megszereti Iót az tehénné változik^* etc. Elragadja Europát. Érósz felszántja Tziprusnak eggy legboldogabb Mezejét, Iónn^* és Jupiterenn, hogy azt tele vesse Tsókkal, a’ mellyet a’ Mennyei Paraditsomból hozott le. Jupiter a’ Páfusi Vénust és Anterószt rá kéri, hogy vesztegessék meg a’ Vetést, a’ mellyet ők^* megis tsinálnak. Kikelnek a’ rosszabb Tsókok. Érósz megütközik Anterósszal. A’ Szerelmek’ és Tündérek’ hartza. Melitesz és Rozália az alatt. Vége a’ Hartznak. Jupiter a’ Tsókoknak minden magvát bészedeti, abból Nectárt és Ambróziát készíttet Hébe által, a’ több édességet pedig elosztja a’ Főldönn. A’ Quinta essentiával megkeni a’ Halandók’ száját, ‘s eggy kevéssé egyéb tetemeiketis. Melítesz és Rozália kezdik a’ Szerelem’ alkalmatlanságait érezni, tsókolódnak, és forró Tsókjaik között amaz Fülemilévé^* változik, ez pedig Rozává.

Anterósz a’ maga Fáklyáját Rózává változtatja. Eggy Tündér elviszi Meliteszt és Rozáliát a’ Tsókok’ Eliziumába, és Poklába. Ezeknek ^*leírása. Itt a’ jövő Fátumokat megmutatja. – – – eggy Tűndér a’ Szívet^* felszántván Tsókrózát ültet belé.

Cátó ki tett azért eggy Szenátort, hogy a’ Feleségét a’ Leánya előtt tsókolta meg.

J. Secundus és Bonefonius írtak Csókokat.

Guarini vitatja, hogy a’ Tsókok köztt legjobb a’ szájat^* tsókolni meg.

Longi Pastoralia. Itt Boden a’ Commentáriusába elbeszélli, hogy a’ Grammatikusok által 3 neme tétetik a’ Csóknak: és eggyszersmind arra, hogy a’ Tsók által a’ Lélek eggymásba leheltetik, sok régi írók’ helyeit hozza fel.

Némelly ütött kopott Orbiliusok kezek’ tsókolását megkívánják Tanítványiktól; és mikor jól meg lasnakolták őket, a’ Virgának megtsókolásátis. Ez utolsót sok Szülékis tsinálják.

Már ma kezdenek, kivált az Urak módiba venni, eggy tzupogós, de hideg Tsókot.

A’ Theátrumba, legalább a’ Magyarba, nem szabad a’ játszóknak egyebet tsókolni, tsak a’ Homlokát.^* Lásd a’ M. Játékszínt.

Péguba, ’s hajdan Romábais, a’ Papok’ Pöttsöket nagy vallásbéli tisztelettel tsókolgatták az Asszonyok.^*

Szerelmesek’ első Tsókjai.

Szerelmesek’ elváló Tsókjai.

Szerelmesek’ öszvetalálkozó Tsókjai.

Szerelmesek’ békéllő Tsókjai.

Szerelmesek’ Száj’ Tsókolási.

Szerelmesek’ Ortza’, Homlok’, Kéz’ Tsókolási.

Szerelmesek’ Haj’, Melly’, Tsets’ Tsókolási.

Szerelmesek’ Ruha’, ’s Kép’ Tsókolási.

Szerelmesek’ Zálog ’s Hagyomány Tsókolási.

Szüléi Tsókok.

Gyermeki Tsókok.

Házafi Tsókok.

Baráti Tsókok.

Atyafi Tsókok.

Tanítványi Tsókok.

Módi Tsókok.

Ebédi ’s Visitai Tsókok.

Theátromi Tsókok.

Haldokló Tsókok.

Tettetésbeli Tsókok.

Tévedésbeli Tsókok.

Háláló Tsókok.

Álombeli Tsókok.

Vallásos Tsókok.

Theátromi Tsókok. Tanulo társak közt valo csok^*

Jobbágyi Tsókok.

Óhajtott Tsókok.

Levélbeli Tsókok.

Tenyerenn kűldött Tsókok.

Freymaurer Tsókok.

Versekbe leírott Tsókok.

Poémát^* tsókolás.

Körmeinek motskát tsókolás.

Szapora Tsók. –

Pégui Tsók.

Árúló Tsók.

Dámák’^* kezének megtsókolása.

Ebédtől fel[ál]láskor^* való Tsókolás.

Pudli Tsókolás.^*

Ölelés.

Sóhajtás.

Pillantat.

Szívdobogás.

Kézszorítás.

Nevei: Hajnal, Nap’ követje, Foszforus, Hesperus, Lutzifer, Est, Esttsillag, Estvély, Szép Tsillag, Kis Hóld, Hóldatska, Fényes Tsillag, Tündér-Paraditsom, Vénus Tsillag, Szerelem Tsillag, Szerelmes Tsillag, Tündér Tsillag, Égi Róza, Rozás Tsillag, Tsók Kert

Neveik: Daemonok, apró Kellemek, Ártatlanság’ Gyönyörűség’ Tsók’ Róza’ fiai, szülöttei, magzati, Angyalkái, Tsók Istenei, Rózsás’ Hajnaltsillag’ lakói.

Mátyási írtt arról: Mi a’ Tsók? Lásd, Semminél több Valami. 1 Darab.

Catullus’ teméntelen Csókja. Quaeris quot mihi^* etc.

Eggy Leány a’ Verset tsókolta, ’s a’ Poéta azt mondja néki, hogy őtet tsókolja meg, mert ő benne ezer vers is van. L. Kleist Epigram.

Némellyek a’ nagy hideg tsapodárság miatt valakinek Körmeinek motskátis^* etc. tsókolják.

Galambok, és Gerlitzék tsókolódnak.

Ixion Júnót megtsókolja.

Csókba ment el haldokló^* Lelkek. Herder pag. 23.

Alvás is tűndér. Leírása Herder pag. 15.

Halál is tűndér.^* Herder pag. 17.

Florának gyönyörű leírása. Herder pag. 19.

Vénus Udvarában a’ Gerlitzék a’ Vigság és Hiúság társaságában Ambróziával élnek. H. p. 24.

NB. A’ Liliom és Róza. H. p. 26.

Az Echo. H. p. 35.

Hattyú. p. 40.

Psyche Tsókká változik.

A’ róza levelek Pillangokká.

A’ fő Tsók neve Zsidó.

Könyvek: Kleist. Guarini. Tassó. Secundus^* etc. Hyde, Jones. Meursius.

Versek:

Jertek a’ Mezőt szemlélni... [A’ mezei gyönyörűségről című vers 17 sora következik itt.]