Töltsük Laura! kedveinkët,
múlnak napjaink!
Holnap tán már esteinkët
fűzik sorsaink.
Nézd, aʼ rósa, mëlly völgyében
tëgnap csillogott,
aʼ këgyetlen délʼ hevében
már elhërvadott.
Jer tëhát aʼ zöld mezőre,
üllyük aʼ tavaszt;
Kincsët veszt, ki jobb üdőre
mindënt elhalaszt.