1795-1796 Aa |
1806 Ab |
---|---|
Töltsük Laura! kedveinkët,
múlnak napjaink!
Holnap tán már esteinkët
fűzik sorsaink.
Nézd, aʼ rósa, mëlly völgyében
tëgnap csillogott,
aʼ këgyetlen délʼ hevében
már elhërvadott.
Jer tëhát aʼ zöld mezőre,
üllyük aʼ tavaszt;
Kincsët veszt, ki jobb üdőre
mindënt elhalaszt.
| Töltsük Laura! kedveinket;
múlnak napjaink.
Holnap tán már esteinket
fűzik sorsaink.
Nézd, aʼ rózsa, melly kertében
tegnap csillogott,
aʼ kegyetlen délʼ hevében
már elhervadott.
Jer tehát aʼ zöld mezőre,
üllyük aʼ tavaszt,
Kincset veszt, ki jobb üdőre
mindent elhalaszt.
|