HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Verseghy Ferenc művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
A’ Kunyhó.
[Steffan 1778, No. 23: Das Hüttchen]
Egy pitzin kunnyhóm vagyon tsak
amott, hol bárányim járnak
Egy viz mellett; 's a' viz tiszta,
Jer! Doris! kunyhómba.
Elötte áll egy magos Fa
melly egiszlen be-borittya
Ez nap ellen vár azoknak
kik benne vigadnak.

Egy ágon ül kis Filmile
hangzik jajjal tölt éneke
ugy, hogy a' ki arra sétál
néz, bámúl, és meg-áll
Szép tsermelye foly' alatta
melly Ithis torkát gúnyollya
Itt laktam soká' egyedül
nem többé társ nélkül.

Király vagyok e' kunyhomban
ki egyszer el-szunnyad abban
Az álomnak dűll édessen
's tart, ne tán' ébredgyen.
O! kints! ki fel-érsz mindennel
fog tetzeni kunyhóm, hidd-el
Genge vagy, — szél fúj ortzádba
Jer vélem kunyhomba.