HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Verseghy Ferenc művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Neptunus.
Meg-kedvelte Medusát; Minerva, mivel annak szerelme elsöbb-is templomába gyerjett-fel, Medusát irtóztató-képű vén Aszonyá változtatta, de Neptunushoz égő szerelmét meg-hagyván azomba fonnyatt sziviben; mire nézve igy panaszkodik Nept.

Notáját Lásd itt pag. 50. En egyedűl.

Mit kinzod Amor! szivemet,
mit fosztod játékoddal kedvemet
Medúzát mit gyúllasztod,
kelletlen szivét hozzám mit vonszod
ne büntesd, kérlek, szememet
meg-aggott börü képével,
ne terheld szivemet szeretetével;
nem illik hozzám személlye,
nem ortzám virágjához vénsége.

Meg-vallom, hogy szépséget
szerettem hajdan ékes termetét
de már útállom képét,
Minervátúl meg-öszitett fejét:
Rémülés tsak tekintete
be-rántzolt artzolatjának,
kész halál nézése rút homlokának;
bototskán függő tetemit,
ah! hogy szeressem fonnyatt ajakit.

Szájába tsak egy pár foga,
még a hig ételt is alig rágja:
nem birván áll-kaptzáját
bébé szivgatja pittyett ajakát.
Rántzos borozdák lepik-el
mélyen bé-horpatt ortzáját;
le-húzza a vénség görbe derekát;
mellyére függesztvén fejét,
ingó térgyérül eszi ebédgyét.

Egisz nap házába morog,
büdös gyomra rothadástól korog
ha Neptunus eszébe jut,
páltzát fog, ʼs tántorogva hozzám fut:
ha hallja édes szavamat,
nevetve tetzeti magát,
érezvén haragomat, feni két fogát;
ha meg-vetem szerelmét,
tátott szájába tsorditja könyvét.

Mint ama tolvaj Harpia
szünet nélkül szerelmemet vijja:
addig töle nem-nyughatok,
még hozzá jó kedvet nem mútatok.
Ah Amor! mentsd-meg szivemet
illy fertelmes Furiátúl,
inkább Vulkanushoz vond-el
nyakamtól: ah kéméld reá nyiladat,
és add halálnak e vén tzélodat.