1. A’ Musikamesternek. Dávid’ Zsoltára.
Azt mondgya szívében az esztelen: nincs Isten!
Romlottak és útálatosak tetteik.
Nincs a’ ki jót müvellyen.
2. Lenéz az égbűl Jehovah az emberekre,
* Zsk2, 261b: <2. Lenéz az emberekre mennyekbűl az Ur mennybűl> / <Jehovah az égbűl> / 2. Lenéz az égbűl Jehovah az emberekre,
hogy lássa, vanë bölcs, ki az Istent keresi?
3. Mindnyájan eltávoztak (a’ jó útrúl);
egyszersmind megromlottak; senki sincs,
ki jót müvellyen; nincs csak eggy is.
Feltátott sírhoz hasonlítnak torkaik;
csalárdúl hízelkednek nyelveik.
Kígyóméreg van ajakok alatt.
* Zsk2, 261b: Ajakaik alatt kígyóméreg van.
Átokkal és epével tellyes szájok.
A’ vérontásra gyorsak lábaik.
Pusztúlás, nyomorúság van nyomokban;
a’ békességnek úttyait nem ösmerik.
Félelme az Istennek semmi sem előttök.
* Zsk2, 262a: Előttök semmi sem félelme az Istennek semmi sem előttök.
4. Mindnyájan hát e’ gonosztévők,
kik népemet kenyér gyanánt emésztik,
ne ösmerjékë Jehovát meg,
kit nem tisztelnek?
5. Rezketni fognak ők ott félelmekben;
mert a’ jók nemzetségét Jehovah megójja.
6. Vessétek meg tanáccsát bátor a’ szegénynek;
* Zsk2, 262a: <Ne> Vessétek <bár> meg tanáccsát bátor a’ szegénynek;
az ő reménnye még is Jehovah.
7. Ki ád Sionbúl Israelnek segedelmet?
Ha Jehovah megmenti népét a’ fogságbúl,
örvendez Jákob, vígad Israel.
* Zsk2, 262a: örvendez Jákob, vígad Israel. <megörül> [A vígad korrektúrajellel beszúrva.]