HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Verseghy Ferenc művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Dámonhoz. XI. Ének.
Nótáját lásd Steffan II. Rész. VI. Aria.
[Steffan 1779, No. 6: Die Klugheit]
Jól értëm, Dámon! szavadat:
hogy többet higgyek, azt kivánod.
De én azt mondom, ha nem bánod,
hogy ösmerëm bal czélodat.

Nem úgy szeretsz të engëmët,
hogy hitvësednek választhatnál;
csak hogy szívemmel múlathatnál,
még tölteném vad kedvedët.

Nagy ágzatodra esküszöl,
hogy véghetetlen lëssz hűségëd.
És engëmʼ szinte nemzetséged
int, hogy nekëm cselt fürtözöl.

Ajánlod mindën kincsëdët,
ha vissztüzemre szërt tëhetnél.
ʼS tán még könnyebben mëgvëhetnél,
ha nem tudnám sok érczëdët.

Szëgényëk szültek engëmët,
ʼs aʼ jó erkölcshöz holtig hívek.
ʼS igy csak szëgény, de tiszta szivek
reménylhetik szerelmemët.