Kit vársz ablakodonn, Örzsike! szüntelen
ásítván? Kit akarsz csalfa szerelmeid
által jégre vezetni
megmeg nőtelenink közűl?
Eggy karcsú ifiút látok enyelgeni
óránkint aranyos tűköreid között;
látlak czifra ruhákban
kint tündökleni karjainn.
*<sokszor szállani> kint tündökleni karjainn [A kint tündökleni a sor végére írva.]
Aʼ tánczos palotánn csak vele szédelegsz;
aʼ játékhelyekenn csak neki pillogatsz;
ő most kedvesed, ő most,
látom, mindened egykorig.
Hányszor fogja szegény sírva panaszlani:
hogy mint aʼ recsegő szélanya, változik
szíved szüntelen, és hogy
első kellemetid helyett,
mint aʼ dőre Hajós, kit nevető szelek
aʼ majdmajd habozó mélyre kicsaltanak,
kormos fellegeket lát.
Hányszor fogja sohajtani,
látván úttyaiban friss szeretőidet,
hogy vagy lánczaidot róla lefejtegesd,
*hogy <vagy> lánczaidot róla lefejtegesd, rút, szűk, báj optima vagy
mellyek kénnyei ellen
még hozzád lebilincsezik;
vagy kétes kezedet, régi szavad szerint,
nászgyűlések előtt férjfikezébe tedd.
Oh! melly boldogok, aʼ kik
álnok szívedet ösmerik,
ʼs titkos tőreidet, mézbe takargatott,
mérges friske
*<gyilkos friske vagy zöld lépfa> mérges friske
gyanánt, messze kerűlhetik;
vagy szélvészes öledbűl,
*<vagy szélvész öledbűl,> / <aʼ révpartra kiszállanak.> / <jókor vissza menekszenek> / <aʼ révpartot elérhetik.> / vagy szélvészes öledbűl,
aʼ hosszas habozás utánn
kedves kincseiket csalfa vizek közé
elhányván legalább, eggy darab ágasonn
*elhányván <üdejénn> legalább, <eggy darab ágasonn aʼ sebes árboczonn> eggy darab ágasonn
aʼ már régen ohajtott
*<aʼ százféle veszély köztt vagy tattyok maradékánn> aʼ már régen ohajtott
partot jókor elérhetik.
*<révpartyokra kisürgenek.> <aʼ rév>partot jókor elérhetik.