HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Verseghy Ferenc művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Tánczoló Julim. XXII. Ének.
Nótáját lásd Steffan II. Rész 3. Aria.
[Steffan 1779, No. 3: Doris auf dem Ball]
Te, kit korodnak ősszei
még el nem leptenek,
ʼs kit már hazánknak Szépei
több tűzre vëttenek!
Tekíntsd mëg ëgyszër hölgyemët,
ʼs nyomozd ki diszeit.
Legeltesd rajta szívedët,
ʼs itéld mëg ékeit.

Nézd, mënnyi rënddel sürgeti
aʼ lejtnek módgyait!
ʼS mëlly kellemëkkel élteti
mozdúló tagjait.
Legényink öszve állanak;
csak őtet nézgetik;
ʼs azok köztt, kik most lyánzanak,
legszëbbnek hirdetik.

Zsëndűlő rósát képzenek
szëmérmës arczai
hol gyöngyfejérbe sínlenek
aʼ vérnek kajjai.1
kaj szín. [kajszibarack, azaz hamvas rózsaszín]
Szëlíd csüggésre készteti
szerelme kék szemét,
mëlly édës bájjal ihleti
aʼ szívekʼ rejtëkét.

De már felünkre érkëzik
dalmérő lábainn;
ʼS hajfürtye, ah! mint kérkedik
sárjával2
sár vagy sárga szin.
vállainn.
Eggy pillantása rám nevet;
áthattya mellyemët,
ʼs ammint mellettem lejtëget,
elkapja szívemët.

Még ëgyszër vissza rám tekint,
Kifejtvén érdemét. Kiöntvén beltüzét
Ah! most, most nézd ki részënkint
bűbájos termetét.
Dicsérje bár az ízmajom,
ʼmás nemzetʼ Szépeit!
Én értëk fël nem áldozom
Julimnak diszeit.