1795-1796 Aa |
1806 Ab |
---|---|
Te, kit korodnak ősszei
még el nem leptenek,
ʼs kit már hazánknak Szépei
több tűzre vëttenek!
Tekíntsd mëg ëgyszër hölgyemët,
ʼs nyomozd ki diszeit.
Legeltesd rajta szívedët,
ʼs itéld mëg ékeit.
Nézd, mënnyi rënddel sürgeti
aʼ lejtnek módgyait!
ʼS mëlly kellemëkkel élteti
mozdúló tagjait.
Legényink öszve állanak;
csak őtet nézgetik;
ʼs azok köztt, kik most lyánzanak,
legszëbbnek hirdetik.
Zsëndűlő rósát képzenek
szëmérmës arczai
hol gyöngyfejérbe sínlenek
aʼ vérnek kajjai.1
kaj szín. [kajszibarack, azaz hamvas rózsaszín]
Szëlíd csüggésre készteti
szerelme kék szemét,
mëlly édës bájjal ihleti
aʼ szívekʼ rejtëkét.
De már felünkre érkëzik
dalmérő lábainn;
ʼS hajfürtye, ah! mint kérkedik
sárjával2
sár vagy sárga szin. vállainn.Eggy pillantása rám nevet;
áthattya mellyemët,
ʼs ammint mellettem lejtëget,
elkapja szívemët.
Még ëgyszër vissza rám tekint,
Kifejtvén érdemét. Kiöntvén beltüzét
Ah! most, most nézd ki részënkint
bűbájos termetét.
Dicsérje bár az ízmajom,
ʼmás nemzetʼ Szépeit!
Én értëk fël nem áldozom
Julimnak diszeit.
| Te, kit korodnak ősszei
még el nem leptenek,
ʼs kit már Hazánknak Szépei
több tűzre vettenek;
tekíntsd meg egyszer hölgyemet,
ʼs nyomozd ki díszeit;
legeltesd rajta szívedet,
ʼs itéld meg ékeit.
Nézd, mennyi renddel sürgeti
aʼ lejtnek módgyait!
melly kellemekkel élteti
mozdúló tagjait!
Legényink öszve állanak,
csak őtet nézgetik,
ʼs azok köztt, kik most lyánzanak,
legszebbnek hirdetik.
Zsendűlő rózsát képzenek
szemérmes arczai,
hol gyöngyfejérbe sínlenek
vérének habjai.
Szemének kéklő fénnyei
szelíden lángzanak,
ʼs mosolygó csüggedései
szerelmet gyújtanak.
De már felünkre érkezik
dalmérő lábainn!
Öntött arannyal mérkezik
hajfürtye vállainn.
Eggy pillantása rám nevet,
áthattya mellyemet,
ʼs ammint mellettem lejteget,
ellopja szívemet.
Még egyszer vissza rám tekint,
újjítván tánczkörét.
Ah! most, most nézd ki részenkint
bűbájos termetét!
Imádgya bár az ízmajom
vidéki Szépeit!
én szebb Julimnak lantolom,
még élek, díszeit.
|