Barátom! meg-engedsz tehát, ha vétettem?
Meg – mert lám magad vagy Prókátor mellettem;
De, hát! van-e tsípős ezen édesben-is?
Eshetik-e tsapás a’ leg-jobb szíven-is?
Barátság! barátság! melly éles érzésed?
Szenvedsz – ’s híveddel-is közlöd szenvedésed.
’S mihelyt eszre veszed, hogy a’ mi fáj, nem seb,
Édesűl az érzés, ’s kétszerte élesebb.
’S mért nem adsz Orfeé! szín-mézet nyelvemre?
Mért nem olly bájoló hatalmat versemre?
Hogy bárdolatlan szám’ leg-durvább hangjai,
’S lankadt repűlésű tollam vers-sorai
Mind ollyan édesnek ’s magasnak tessenek,
Valamillyen gazdag ’s nyílt szívből kőltenek,
Itt vagyon a’ hiba ’s a’ vétség, Barátom!
Ha Te nem látsz vétket, én a’ hibát látom: –
Szívem tsak hibázott, de a’ tollam vétett,
Mikor egynehány sort bal-értelművé tett.
De lám meg-is adta vétségének árát,
’S a’ szégyen vallatta hívségemmel kárát,
Mind addig, míg kedves Leveled érkezett,
Mellyben bizonyságúl nyújtottál jobb-kezet.
Ne tsudáld hát már – ne – bús tűnődésemet,
Sőt ebből ismérd-meg érzékeny szívemet:
Mellynek, gyökeréig be-hat a’ fájdalom,
Ha nints benned hozzá elég bízodalom.
Így szenved, nem másként a’ szív, Barátjáért,
Mert az, hogy Thezeus Pirithoussáért
Pokolba ment; Polluks Istennek vallotta
Kásztort, és életét vele meg-osztotta,
Ez még nem szenvedés, hanem gyönyörűség,
Mert itt bíztos,
* A vesszőt pontból jav.
’s meg-hitt a’ kőltsönös hűség.
De mikor a’ hív szív leg-forróbb’ dolgozott,
’S éppen a’ Barátság’ óltárán áldozott,
Ha az édes szagú tömjén közt el-vétve
Büdös kóró talál lenni elegyítve,
Melly a’ hív Barátnak szaglását meg-sérti,
Holott a’ ki füstöl, azt mind jónak érti;
Akkor már két Barát egymásért szenved, és
Ez a’ hitel-vesztés az igaz szenvedés.
Azomban, meg-nyerni a’ már el-vesztettet
Jobb ízű, mint bírni az egyszer szerzettet.
Sokkal édesebben esik ölelgetni,
A’ kit újra, és így kétszer kell szeretni;
Kivált tőlem méltán kívánhatja szíved,
Hogy legyek ezután kétszeresen Híved,
Mivel Barátságod akkor sem hibított,
Mikor versem miatt szívemről gyanított.
Jól van hát – kössük-meg – kössük-meg a’ hűség’
Csomóját, ’s őrizze azt a’ jó szívűség.
Hogy se az irígység fel-ne-fejtegesse,
Se erőszakos kard ketté ne metszhesse.