HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

MTA BTK Lendület
Nyugat-magyarországi irodalom Kutatócsoport

Pálóczi Horváth Ádám művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
XXIV. Ugyan azon Szanyi Plébánus Úrhoz felelet.

Boldog Egek! hát ollyan öreg, hát ollyan idős-e
A’ Szanyi Plebánus? hogy üveg szem kell neki, mellyel
A’ régen néző szem előtt öregíttse betűit
Egy fiatal gyermek’ Levelének? – ugyan-tsak igaz hát
A’ mit az én Músám, egy szíve-szerette Pap Úrnak
Nem rég, a’ Balatonba be nyúlt, ’s vízzel be-kerített
Attila várával díszes Tihan’ angyali szivű
Jó Fő Papjának, mikor ő Hunyadimnak elébe
Egy elmés verset Szombathelyt ír vala, vissza
Játszva de jó szív módra felelt, hogy az ész az erőnél
Tartóssabb – örvendj Músám! örvendj, ki huszon nyólcz
Esztendős sem vagy, ’s már éneked annyira hangzik,
Hogy meg halván azt a’ Rába lapossi mezőben
Orfeus1
Virg. Aen. L. VI. Nec non Threicíus longa cum veste Sacerdos
Obloquitur numeris septem discrimina vocum.

a’ ki pedig hatvant is el-éri rövid nap
Ekhóként kedves hangal, ’s értelmes erővel
Vissza felelt. – Óh durva szemek! ’s hát mért ti hiúzként
Messzebb nem láttok? fiatal létemre – vagy ollyan
Éles látástok nintsen, mint éles az elme
A’ tőlünk messzebb rejtetteket érzeni, tudni
A’ nem látottat, ’s ismervén levélbül2
Levélből – Levélbűl, túl a’ Dunán való Dialectus, és illyenkor ez az őből tserél ü, lehet rövid is, a’ mint itt nálunk közönséges.
az ollyan
Szívet is, a’ mellyet tán látva se tudna se Momus
Ablakain jobban képzelni? – ha két szemem azt az
Artatlan szeretőt látná; ’s szerető kar*
kár Értelemszerűen em.
ölelné
Karjait, a’ ki nekem Levelébe rakott jelek által
Szívét szívemhez kötelesnek lenni mutatta;
Melly bóldog vólnék!
Óh hát illene-e ílly kőltsönözőnek az illyen
Kőltsönt kész szívvel ’s örömest nem akarni fizetni?
Óh nem! tedd le tehát Músám! köszönettel, az illyen
Boldog adósságot; sőt még uzsorával adóssá
Tedd magadat; de mivel Győrön túl Szanynak az útját
Nem tudod, azt Szanytól kérdezd meg; ’s a’ mi sorodból
El-marad ez Levelen, pótold ki szerette Nagyodnak
Jót kívánással; ’s a’ mint már kezdte remélylni
’S hinni-is ez jó szív, újonnan véle hitesd el,
Hogy marad ez hóltig fel-ajánlott szív igazán hív
’S a’ Szanyi Plébánust szeretettel tiszteli – –
10. Apr. 1788.