HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

MTA BTK Lendület
Nyugat-magyarországi irodalom Kutatócsoport

Pálóczi Horváth Ádám művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
XXII. Lakadalmi Tréfás Vers, egy jó Barát’ kérttére.

Meg-veti szállását Hekaté – nem akarja lakását,
És Pataháza felől kőltöze Győrbe belől.
Rába le-menttének, és a’ Duna szőke vizének
Öszve folyási körűl Gyöngy szeme Győrnek örűl.
Czéres sem bánja, hogy ez a’ kire szálla leányja
Most veje Plúto helyett Angyalok egyike lett*
Hecatét, vagy Proserpinat Plutó ragadta-el feleségűl. (A szerző jegyzete.)
Venus sem fázik, mert Búza se Bor se hibázik*
Egyébarant Sine Cerere et Bacho friget Venus magyarúl igen elevenen, de tsúfosan esik ki mondani. (A szerző jegyzete.)
Bachus’ tsapja tsorog, Czérese’ malma forog. –
Arion is Bétsben, a’ Khironi ész epedésben,
Ezt a’ drága napot áldani lantra kapott.
Delfine’ hátára lantot köt, ereszti Dunára,
’S szívét zárva belé, Győrnek evez le-felé.
Melly gyönyörű reggel, mikor ennyi szerentse sereggel.
Érkeze, ’s öszve vagyon gyűlve Szerentsi Nagyon!
Himen is áll készen, ’s melly szép est-hajnala lészen
Majd, ha Luczina elé érkezik estve felé
Ródusi tseppekkel telik udvara tállya ’s ezekkel
Képez nap-keletet éjjel is a’ szeretet.
Szíveket el-rejtik egy-más szívébe, felejtik,
Hogy más háza fala, ’s két külön árva vala.
Légyen is egy-mással egyezve hites fogadással
Ez kegyes indulatos szívetek, álhatatos.
Légyen ez így végben ment szándék kedves az égben,
Kedves ez innepelés, – kedves az öszve kelés.