Lám, hogy a’ Barátság’ Isten’ Asszonyának
Tanáttsa, jól szolgalt a’ Magyar Músának,
Mert ama’ Pindusi szárnyas Paripának
Tollai Tótiban kedvesek valának.
Áldott menedék hely, jó Salva Quardia
A’ hová le-hajtá fejét
Concordia1 Czélozás van egy Concordia nevezetű versre, melly egy nappal előbb íratott ennél.
A’ hol kedvet talál egy kedves Mária’
Ölében, az Ammon’ szakállatlan Fija.
Mert szarándok ez-is és számkivettetett,
Valamint az igaz emberi szeretet.
Kelletlen az ének sok meg-vesztegetett
Magyarnál, ha Magyar mértékre köttetett.
El-veszett divatja a’ Magyar szó hangnak,
Valamint ütője a’ néma harangnak,
’S már példa-beszédje ma sok gőgös gangnak,
Hogy Magyarúl szólni illetlen nagy rangnak.
Félve ment a’ kedves barátság’ kérttére
Tegnap, a’ Pegazus-is idvezlésére,
Annak, kit jól-lehet jó szívnek ismére,
Még-is tőle szállást petsét alatt kére.
De hát! ha már talált annyi kedvességet,
Hogy jó szívvel fogták ezt az új vendéget,
Nem sérti-e-Fébus-meg, az emberséget?
Ha újjan könyörög új menedék végett.
A’ melly új könyörgés ebből kerekedett,
Hogy ama’ halálból nem rég’ fel-éledett
Magyar nyelvvel vele hált ’s meg-terhesedett
Egygyik Músa, nem rég’ szűle egy kisdedet.
Holmi még e’ gyermek, nints más nevezése,
Mivel-hogy a’ Músa sok szép könyörgése
Után kereszt-Atyát nem lelvén, el-kése
Haldokló Fijának meg-keresztelése.
Ne nehezteljen hát kedves Máriája
Fébusra, ha tőle merészen instálja,
Hogy ditsekedhessen nyomorúlt Músája
Azzal, ha Tótiban lessz Kereszt Komája.
Sőt mivel bír három Lengyelek’ szívével,
Vigye véghez maga’ közbe vetésével,
Hogy a’ Paszitát-is magok kőltségével
Tartsák-ki, bár holmi, ’s tsak ’sírtalan lével.
A’ Kereszt-Atyaság abban fog-állani,
Hogy a’ Holmit szabad légyen ajánlani
Nagy Neveknek; kiknél lehet éz mostani
Meg-romlott Században Magyar szót hallani.
Kevéssel meg-készűl vékony paszitája,
A’ Könyv-nyomtató ház lészen a’ konyhája;
Hol a’ Lengyelek’ nagy Neveknek alája
Írja magát az-is a’ ki dedikálja.