Meg-állj jó útazó itt nyugszik egy pár test,
Melly bár érzéketlen, érzékeny példát fest:
Míg éltek, két jámbor, Isten’ emberei
Vóltak, most a’ Halál’ rémítő képei,
Egygyik – – János ki az Úr’ Óltára
Mellett fel-kent Pap vólt ’s járt Áron’ módjára
Másik – – Ádám, a’ ki gyors lánczával
A’ Főldet, ’s az eget mérte czirkalmával,
Ímé a’ halálban millyen hív Pajtások,
Kiknek állapotjok más vólt, ’s más vallások;
Óh bizony tsak árnyék ez játszi világban
Mind, a’ mit ölelünk Júnó’ lárvájában;
Gyermek játék köztünk az egyenetlenség,
Csak a’ halál, halál az erős ellenség.
Kálvinus egy bóltban meg-tér a’ Pápával,
Mind a’ nagy kalappal, hármas koronával.
Tanúlj e’ példából ember! egygyes lenni,
’S tudd-meg, hogy néked-is a’ sírba kell menni.