Ím egy Lelkes ember lelketlen testté lett;
Bizony mint az árnyék tsak ollyan ez élet. –
Böröndy Jó’sef Úr reggel nem reménylte,
Hogy még-ma estvére el-végződjön éltte; –
A’ melly órán reggel mondta mennyünk haza’,
Estve azon óra tályban találkoza
Halál’ póstájával; ki haza vezette,
És főldből vett testét lelketlenné tette. –
Alig tőlhette-bé ötven esztendejét,
Mivel jövevény vólt változtatta helyét, –
’S ím! e’ hiv szolgának melly korán meg-kellett
Halni, ki sokáig hartzolt Themis mellett,
Most-is ez igaz Szűz hív szolgálatjában
Rogyott-le, és kerűlt a’ Halál’ markában.
Küszködött a’ kín közt meg-köttetett nyelve,
Árváji jajjára tsak nyögve felelve. –
Még-is Themis, kinek életét áldozta
Meg-szánván betegjét, nyelvét fel-óldozta;
Hogy hív kegyessége bizonyítására,
Említse Jésusa’ nevét utoljára; –
Húllnak az erőssek, gyengék reszkessetek,
És minden halandók halni készűljetek,
Mert senki sem tudja, estve-e reggel-e?
Fuvall rá, ’s meg-folytja az Úr’ erős szele.