Lám! hogy Béts-is talál olly gazdag létére,
Ha ki jön e’ puszta Ország’ térségére,
Eleget; a’ mivel szemeit kedvére
Hízlalhassa – Hazánk’ ditsőítésére.
Ott a’ bőlts mesterség tsinál sok remeket,
Majmolván ama’ szép természetieket;
Itt látsz minden térenn olly Anglus’ kerteket,
Mellyek fellyűl múlják az erőltetteket.
Ott a’ Kertész, kertjét részekre szakgatja.
’S az osztott részt újjabb részre osztogatja;
Itt ollyan osztályt tett a’ Természet’ Atyja
Hogy az, tsak emennek festett ábrázatja.
Amott, meleg ágyban meg-érni segítik,
A’ növevényt, ’s az ízt mint-egy kénszerítik;
Itt a’ nap’ súgári magok melegítik,
De az ínyt egészen meg-is elégítik.
Ott üvegen által mint-egy erőltetik
A’ meleget, melly itt meg-sem görbíttetik,
Még-is a’ mint a’ hegy-óldal emeltetik;
A’ szeg-mérték erőt adván, neveltetik.
Ott fel-felé szökő vizeket tsinálnak,
Mellyek itt minékünk őnként folydogálnak,
Ott erő kell ama’ fel-szökő víz szálnak,
Itt azok kereket ’s malmot taszigálnak.
Ott kézzel tsinálnak halas-tó formákat,
Itten a’ természet tsinált tsatornákat;
Mellyek úgy meg-tőltik e’ nagy víz-tanyákat,
Hogy el-hordozhatnak tengeri gályákat.
Ha kisebb a’ festés a’ le-festetettnél,
Kisebb a’ mesterség hát a’ természetnél,
Te-is természettel szép lenni szeretnél
Inkább, mint, hogy ékes formára festetnél.
Azok a’ mesterség’ egyenes rendjei,
Mellyek a’ mesternek sokszor remekjei
Csak a’ homályos szem’ rövid nézései;
Csak a’ természeti rend’ nevetségei:
Hogy valamelly kertben, egy-mástól két fának
Két ölet szabjanak-ki tágasságnak;
Ezek tsak játékot, ’s emberi munkának
Tökéletlenségét ábrázolhatnának.
Más egyenlősége van a’ természetnek,
Mellyek hogy egyszerre szembe nem tűnhetnek,
Sokann e’ szépségre szem-ügyet sem vetnek;
Vélvén minden lyukat, ki-kerekítettnek.
Hát! a’ Proportzió’ sok-féle formája
Hová lett? mert van ám olly Hármoniája
A’ rendnek-is, hogy azt ha jó szem visgálja,
A’ kűlömbözést-is egygyezni találja.
A’ külömbözésnek meg-meg külömbsége
Van, ’s ez a’ természet’ deli mestersége:
Hogy az emberi ész’ gyors viszketegsége
Ne lássa, hol lessz már egyenlően vége.
Bizony a’ mennyivel minden mestereket
Fellyűl múl az az egy a’ ki az egeket
Alkotta; annyival a’ mindég remeket
Csináló természet, a’ mesterségeket.
’S talám sok balgatag ’s vétkes gondolatnak,
Kik arról hogy Isten van gyanakodhatnak;
Itt az eredete: hogy a’ majmolatnak
Imádóji fellyebb nem gondolkodhatnak.
Nints olly találmányja akarmi bőlts észnek;
Rendje, ’s veteményje nintsen a’ kertésznek:
Hogy a’ Természetben mind ne lelném késznek
A’ mik mesterséggel ’s idővel tenyésznek.
Mit tesz a’ Mesterek’ tanúlt mesterségek?
Miben áll azoknak tökéletességek? –
Abban, és a’hoz van szabva derékségek;
Ha a’ Természettel van egyenlőségek.
Dandár-is azt vélte Bádenben laktában,
Hogy ő egy mindenek’ tellyes tárházában
Múlat: de ollyaknak űlt tsak árnyékában,
Mellyeknél a’ való sokkal szebb magában.
Egyszer hát, ki-jővén Balaton’ térjére,
Ollyanok akadtak visgáló szemére;
Hogy kéntelen a’ Béts ’s Báden’ szégyenére
Bámúlni ezeknek sokkal szebbségére.
Örűlt Tapólcza-főnn, Tapólcza vizének,
Hogy gazdag folyási tiszta kút fejének,
A’ kúttól tsak egy-két lépésre menének,
’S már elegek egész malom’ kerekének.
Óh! tsuda munkáji úgy-mond az Istennek!
Bizony tsak árnyékos rajzolati ennek
A’ folyások ’s szökő kútak kik mindennek
Örömére, de tsak erőltetve mennek.
Innen neki tartván téli nap-kőlttének,
Van temérdek öbli Balaton’ vizének,
Mellynek meredekjén mind két mellyékének
Nagy és kies hegyek fel-emelkedének.
Minden-felől Partját Tornyok ékesítik,
Nagy tavát egy-nehány patakok bővítik,
Lassú folyamatok Foknál meg-görbítik
’S Siónn a’ Dunába le-menni segítik.
Hol fél, hol egy mért-főld egész szélessége,
Tizenkettő Foktól Hidvégig a’ vége.
Olly nagy néha-néha habja dühössége,
Hogy egész hegyeket hömpölyget térsége.
Ha érzi a’ fel-szél meg-háborodását
Hallhatni távolyról éjjel mormolását,
’S ha al-szél váltja-fel amannak fúvását
Egy perczentés alatt tsitítja habzását.
A’ felső partjáról fél sziget formára
Be-nyúl Tihan; a’ hol az Átila’ vára
Épűlt egy meredek hegy’ órozatjára;
Főldből van sántzolva régiek’ módjára.
Régi Temploma van itt Szent Benedeknek,
Mellytől Észak felé egy hegy-meredeknek
Fel-menvén; – a’ túlsó Somogyi hegyeknek
Beszélj; ’s örűlni fogsz a’ feleleteknek.
Köszöntsd bár az Ekhót hat lábú versekkel;
Mind azon épp szókkal és értelmesekkel
Meg-felel ’s küszködik a’ jó nyers nyelvekkel
Tizenöt szó-tagból álló beszédekkel.
A’ hova a’ hangok így vissza jövének,
Közepe az, e’ nagy víz’ szélességének,
A’ honnan, a’ széllyel visgálók’ szemének
E’ térségek, egy nagy kertnek tetszenének
Mellynek a’ halas-Tó vagyon közepében,
Múlató ház Tihan, ’s ennek ellenében
Vadas kert van Somogy’ zőldes erdejében,
’S más felől gyümöltsös Füred’ mellyékében.
Itt a’ mint nagy Bérczek éjszaknak fel-mennek,
Vélhetnéd ezt télben tsupa kietlennek,
De most sok gyönyörű gyümöltsösi ennek,
Tán a’ kies Éden kertnek sem engednek.
Látni itt egy-másba ragadott hegyeket,
’S azokonn el-nyúló szép szőllős kerteket;
’S hogy nagyíttsa kies térség az érteket;
Gazdagon, gyümőlts fák tarkítják ezeket.
Fel-űlt Bellerofon’ repűlő lovára
Dandár, és fel-mene Szent Tamás’ halmára;
A’ hol a’ ki fel-áll e’ hegynek tsúttsára,
Öt-hat Vármegyének be-lát határára.
Itt látott egy kertet, melly épűlt kerekenn,
Leg-jobb szőlő termő e’ magas hegyekenn;
Bámúlt a’ szép fejér tseresznye szemekenn,
’S az egy egy hüvelyknyi ért Spanyol meggyekenn.
’S mivel sánta lábát bottal támogatta,
Ez hegy a’ Parnasszust eszébe juttatta;
Talált-is Pegázus helyett, tsak bírhatta;
A’ mi fáradtságát meg-jutalmaztatta.
Úgy jól-lakott meggyel ’s fejér tseresznyével,
Hogy alig bírhatott le-menve terhével,
Míg utóbb a’ kies vőlgyre le-menttével
Lágyítja dagályját savanyú kút-lével.
Mert a’ mint e’ hegyről dél-felé le-szálnak;
A’ nagy bérczek apróbb halmotskákká válnak;
’S végre ha e’ nagy Tó’ partjára találnak;
Gabona’ ’s fű’ termő lap-helyet tsinálnak.
Itten tsergedeznek sok tsekélly víz-erek,
Kiknek a’ Balaton öbli a’ tengerek;
Vagynak a’ patakban rákok sok ezerek,
Mellyeket nád tűznél fog éjjel a’ gyerek.
Szép világosítást tsinálnak ezeknek
Formájik éjtszaka a’ jövevényeknek;
Mikor a’ partokonn sok szövétnekeknek
Égését mutatják víz-színt a’ szemeknek.
Füredről a’ mint megy az út kelet felé,
’S egy helyt a’ Balaton-partba botlik belé;
A’ Határon két domb, ’s egy vőlgy kerűl elé,
Mellynek kiességét szép forrás nevelé.
Ez, a’ savanyú kút; mellynek fakadása
Szebb, mint ama’ híres Pegazus’ forrása:
Melly, noha természet’ ajándékozása,
Neki a’ mesterség czifrább kútat ása.
Mondanak egy kútat egy régi mesében,
Mellynek ha ki bőven ivott a’ vizében,
Ollyan zavarodást tett agy-velejében,
Mint a’ ki jól hörpent a’ szőllő levében.
Ez pedig az embert futóba indítja,
Leg-elébb az első tsatornát meg-nyitja;
Azután a’ gyomrát hidegen lágyítja,
’S árnyék-szék nélkűl-is le-űlni tanítja.
A’ kiben jó formán kezd a’ víz dolgozni,
Sétálni megy, vagy-is látszik szaladozni,
Egygyik a’ másikat láttatik nyomozni;
’S nem ér rá senkinek komplementírozni.
Sokan vagynak pedig ez-helytt öszve gyűlve
– – – ’s a’ t.