A’ bóldog Barátság vídám tekíntete
Mellyben amaz arany idő’ ki-kelete
Hajnali színekkel festve képeztetik
Titkos erővel bír, bár nem erőltetik.
Nap ez – mellynek tisztán ragyogó súgárja
Rodus’ szigetétől a’ homályt el-zárja;
Arany ez; a’ mellynek betsű nélkűl ára
Van, és alkun kivűl szerentsés vására.
Szívet vesz a’ szívenn, ’s árrát úgy ki-szabja,
Hogy egy hív szabad szív, más hív szívnek rabja.
Rabja; de ez rabság olly gyönyörűséges,
Hogy rabjának a’ szív kész lenni vendége, ’s
Örűl ha hűségét úgy kőltsönözheti,
Hogy hívét hűséggel adóssa teheti.
Itt, a’ hűség Bíró; törvény a’ szeretet,
Tanú a’ jó Lélek, Melly meg-ismértetett
Igaz bizonyságnak a’ maga dolgában –
Méltán-is, a’ Hűség szent bíróságban. –
Mikor el-gondolom örömömben sírok,
Hogy én illyen égből jött Lélekkel bírok,
Melly miként lett főldi ’s test-természetűvé?
Mikor az ég, testtel keverte együvé:
Nem tudom; de akkor mikor teremtetett
Be bóldog lehetett – de jaj! tsak lehetett.
Millyen az ő bóldog ’s tiszta természete
Most bizonyság, az egy Barátság lehete.
De – ha lehet ’s ha van az ég maradványja
Bennem; hogy rab legyek, ugyan mi kívánja;
’S arra, bóldogtalan! hogy kelletett mennem,
Hogy írt törvény szerént kellyen hívnak lennem.