Midőn a’ tegnapi szép est-hajnalkor, az ég-visgálóknak, az üstökös tsillag felől tet jegyzéssekről való mélly gondolkodásban, el-találék szenderedni: el-ragadott engemet
Urania Músa egész’ az
Urania Plánétáig, bujdosó vagy forgó tsillagig: a’ honnan az üstökös tsillagok közelebbről szemléltethetnek. – ’S hát láték ott sok Bőltseket, de többnyire a’ mostani újj Században élőket, vagy éltteket.
1 Új Bőltseket említ; mert már a’ régibb Ég-visgálóknak, Langrénus és Ricciolus, adtak egy-egy darab lakó főldet, és bírtokot a’ Hóldban; mivel hát az újjabbaknak ott nem jutott, képzeli a’ Magyar Músa, mintha azok, az újjonnan talált, vagy még-nem-régen-ismertt Urania Plánétában találtak vólna magoknak lakó helyet.
Mindnyájoknak nagy hosszú és vastag réz tső vala előttök, és azon kukutskáltak által: tsak az egy
Neuton külömbözött a’ többitől; a’ ki már nem igazolván, öreg szemeinek öblös borítékjait, ne hogy, az azokba bé-menő súgárok, a’ többitől külömböző szegleteket tsináljanak;
2 Czélozás vagyon az Opticusoknak, látás körűl bőltselkedőknek már közönségessé lenni kezdett gyanúságjokra: hogy egy ember, vagy egy szem, láthat valamelly külső dolgot nagyobbnak vagy kissebbnek, mint a’ másik, és a’ színeket-is képzelheti külömb-féléknek egygyik szem, mint a’ másik: mert ha a’ testekben lévő leg-apróbb részeknek tömöttségétől, és az azokba bele-tsapódható Nap-súgároknak külömbözésétől függ, és változik; úgy a’ színeket, változtathatja, a’ szemben lévő folyadékoknak, és borítékoknak, a’ tömöttségre, ’s belső görbeségre nézve egy-mástól-külömbözése: és hogy a’ szem-fenéknek Tunica Retinának, vagy a’ mint mások hiszik a’ Choroides nevezetű másik szem-takarónak belső öbli, a’ mint annak szélessebb vagy szorúlttabb görbesége vagyon, változtathatja a’ külső testeknek, úgy tettzet nagyságát, apparentem magnitudinem. És ez ugyan, természeti okokból könnyen ki-hozható igazság; ’s el-is hiszem: hogy az Astronomiának, Csillag-visgálás’ tudományjának ebből következhető nehézségeit-is, ugyan azon Bőltsek meg-fejthetik, a’ kik amannak visgálásában gondosabbak. Mivel az Astronomusok az úgy tetszett nagyságból (apparenti magnitudine) és valóságos messziségből szokták a’ messze való testnek igazi nagyságát ki-tanúlni. – De tsak ugyan ebben a’ különözésre hajlandó, ’s nagyon sokat tudni akaró világban némellyeknek ez az állítás, hamar Scepticismust okozhat.
bé-hunyta szem-héjjait, és méllységesen okoskodván azokból; a’ miket régen látott és tapasztalt, tanította a’ többi vele lévő Túdósokat a’ Természet’ titkaira.
3 Tanította Neuton, ’s tanítják munkáji ma-is, a’ véle egygyütt és utána élő Bőltseket; és meg-érdemlette a’ Túdós Világtól, hogy még életében imádja felséges munkájit. Követte Mussembrek, magyarázta Gravezánd, sőt két igen szép könyvetskéjét Neuton’ nevéről nevezte. De a’ kik hozzánk közelebb vagynak; az ő tanítványja Boskovits, a’ ki a’ testek’ természeti erejéről való bőltselkedésben sokasította-is Neuton’ találmányit. És a’ ki nevezetes a’ többek közt a’ Hóld-fogyatkozásokról írt szép munkájáról. Tanítványja Nemzetünkből ama’ nagy nevezetű Makó Pál-is, a’ ki méltán neveli Mesterének ditsősségét, és a’ kit ha egyébért nem, méltán betsűlhet Béts, sőt ő érette Bétset-is más szomszédok, tsak azért az igazán túdós munkájáért-is, mellyet a’ méllységes Algebrának leg-felségesebb résszéről, a’ Differentialis és Integralis Calculusról írt. – Tanítváníja a’ Nagy Tiszteletű Horváth János-is, a’ kinek nem tsak Pest, hanem az egész Haza sokkal tartozik; mikor mind a’ Mathesisnak gyengébb részeit írásban ollyan érthetően tanítja, hogy lehetetlen meg-nem-érteni; mind kivált Physicajában ’s Mechanicajában, ki-mutatja, melly nagyon méltó a’ Neuton’ tanítványságára. – ’S más több nagy emberek-is Hazánkban.
Ott láttam közel állani a’ Berlini Királyi ég-visgálót-is, a’ maga’ messze-néző-tsévéjével: és azzal által ellenben meg-álla egy el-takart ábrázatú Asszony, a’ kit mindazáltal, mivel a’ vékony fátyol alól, drága gyöngyökből fűzött pártája ki-tűndöklött, jobb kezében pedig egy kettős keresztet tartott; a’ Magyar pártából ’s kettős keresztből eszre vettem; ki legyen? ’S míg bámúlok, meg-szóllal a’ Szűz, és érthető hangal ezt mondja a’ Berlini ég-visgálónak:
Ne ijesztgess Jó Barátom! több több kételkedéssel, –
Ne – üstökös tsíllag felől való jövendöléssel,
’S hát már, a’ leg-messzebb való égi testek-is jőnek?
Rossz hírt mondani, ez úgy-is félelmes esztendőnek. –
Nem elég? hogy a’ hóld’ szarva egygyik folyó-vizembe
Bele öklelt, ’s már jó formán be-sütött kebelembe.
És hanem-ha vitéz Sasom gyors Pegazus’ formába’
Repűlt,
* A vesszőt kötőjelből jav.
’s fészket tsinált-vólna a’
Hóldnak udvarába’
Keresztemre a’
ló-farkak
* ló-fórkak Sajtóhiba, em.
már úgy törekedének,
Hogy neki ez múlt egy-Száznál többet ne engednének. –
Változtassad szám-vetésidet ’s görbe Lineáidat
Vezessd titkosabb útakon üstökös tsillagidat.
Nem lesz szégyen, meg-tzáfolnod jó hozzá-vetésedet,
Mellyre tsak
hasonlatosság bátorított Tégedet
4 Ne nehezteljék a’ bőlts Ég-visgálók, ezt a’ szót: tsak hasonlatosság: nem szégyenlette ama’ nagy Astronomus Cassini, az 1572, és 1680. esztendőben két láttatott üstökös tsillagoknak neműnémű hasonlatosságából, az utólsónak útját, mindjárt, mihelyt fel-tetszett, meg-jövendölni, és némelly részben meg-is felelt jövendölésének a’ valóság. De külömben-is, mivel az üstökös tsillagok’ útjainak (mellyek a’ mi látásunk’ határozatján, leg-fellyebb fél esztendeig szoktat járni) tsak kitsiny darabját lehet valósággal visgálni, és calculus alá venni; igen nagynak kell pedig ezeknek kerűletjeknek lenni: ha annak a’ kitsiny görbeségnek valóságos hajlásában, tsak igen kitsinyt hibáz-is a’ számvetés; nagyot hibázhat, az egész kerűletben. – Ez az oka: hogy ama’ halhatatlan érdemű Neuton sem merte bizonyossan meg-határozni az üstökös tsillagok’ útja’ görbeségének természetét; (hogy Ellipsis-e? vagy Parabola: „Probabile est Cometas in Orbibus Ellipticis admodum eccentricis moveri: ő ugyan szépen gondolkodott, hogy mehetnek az égi testek, ollyan Elliptica, tolyásforma görbe lineákon-is, mellyeknek közep pontjok-is hasonló törvényen változik) Doërfel’ pedig, más törvényű útat tsinált az üstökös tsillagoknak: minekutána gondosan meg-visgálta vólna azt, melly 1680-ban és 81ben látszott: (és találta azt Parabolának, Cujus Curvatura in se non redit) és Neuton láttatik ebben sem ellenkezni – A’ mint-hogy Gravesand, a’ Neuton’ eszének leg-szerentséssebb magyarázója; nem meri magát a’ három görbeségek közül egyikre-is meg-határozni, hanem azt mondja átaljában „Vice autem curvaturam, ab hac eadem gravitate etiam pendere ex eo sequitur, quod corpus ex hac gravitate describat aut Ellipsim, aut Parabolam, aut Hyperbolam. Quales lineas deseripsisse hos Cometas constat, quorum trajectoriae fuere determinatae: de ha valósággal Ellipsis vólna-is, mihelyt az, változó tengelyű lészen, mindjárt nem lesz a’ jövendölésre egyébb bizonyos okunk, a’ hasonlatosságnál. – A’ mint fellyebb mondám.
’S tán azért látják Berlinből olly gyors fordúlatjait
Hogy a’ Berlini barna Sas sijetteti útjait.
Tán ez Sas akar Ammonnak menyköveket hordani,
’S egy üstökös Merkuriust előre botsátani –
Ne – Túdós és Bőlts Barátom! ne – egy Szűz kér Tégedet,
Változtasd-meg e’ tsillagról tett jövendölésedet.
Ez ugyan már, ha fel-jöhet, ötödik lesz az égen
5 Ötöt jövendöltek, ez előtt még 50 esztendővel, hogy ebben a’ Században Seculumban vissza jönnek azok közűl, a’ mellyek már ez előtt látszottak. Az elsőt 47dik, másodikat 51dik, harmadikat 58dik, negyediket 83dik esztendejében ezen Száznak. – Ez az utólsó mellyet nagyon várunk, majd meg-válik, mi lészen ebből-is?
Mellyeket ezen Századra ki-számoztanak régen;
Hogy, vagy nyólczvan kilenczedik esztendő vége felé,
Vagy a’ kilenczvenediknek kezdetében jön elé. –
De lám bőlts vólt Bernoulli a’ ki itt áll melletted;
Meg-kérdem – valljon magára, ’s feleljen-meg helyetted,
Ő-is elmés számvetéssel ki-tsinálta előre
Egy tsillagról, hogy vissza jön harmincz nyólcz esztendőre.
6 Bernoulli Jakab, annak az üstökös tsillagnak mozdúlásából, melly 1680dik esztendőben látszott, igen elmés hozzá-vetést tsinált annak kerűletjének ki-számolására, és úgy találta: hogy 38 esztendők és 147 napok múlva vissza jön 1719dik esztendőben Majus hónapban. De meg-tsalattatott a’ nagy elméjét Bernoulli. – Azok a’ kik a’ mostanra várt üstökös tsillag’ kerűletjének 129 esztendőket tesznek; sokkal jobban bízhatnak, a’ magok’ jövendölése’ bé-tellyesedéséhez; mert ha az üstökös tsillagok’ ege, minden Plánétáknak egén fellyűl vagyon; igen messze vagynak mind a’ naptól, mind a’ Neuton’ természeti Törvényjeiből; mind a’ Plánétáknak jól ki-tanúlt fordúlatjaiból: hogy a’ kerűletek’ késősége, a’ testek’ messzeségével nevelkedik (Quadrata temporum periodicorum, sunt út cubi distantiarum a sole) és így tsak Uranianak-is kell 84 esztendő míg a’ napot be-berűli. – Hanem, ha már az nem lesz igaz, hogy mikor az üstökös tsillagok szemünk elől el-tűnnek, azt az ő messzeségek okozza: úgy ezen fel-tétel-is kérdést szenved; de jaj akkor a’ Plánétáknak, vagy ha azoknak nem; – a’ Neuton’ törvényjeinek. [Az utolsó mondat végén a hiányzó mondatvégi írásjelet pótoltuk.]
’S nem jött.
* A hiányzó mondatvégi írásjelet pótoltuk.
– De mit síránkozom? – Hatalmasok az Egek
Mind ki-szabott úton mennek minden égi seregek.
Fel-jöhet ez az üstökös tsillag-is látásunkra,
’S ám jöjjön – de hát mi veszélyt várunk abból magunkra?
Ha mindenütt romlás vólna, a’ hol az a’ tsillag jár;
Öszve esküdtenek vólna a’ többi bujdosók már;
Ő ellene – hogy azt rendes útjából ki-szoríttsák,
Vagy a’ heves nap testébe egésszen le-taszíttsák.
Nem ti üstökös tsillagok, ’s nem ti más égi testek,
Kik a’ messziséghez-képpest vagytok serények ’s restek;
Hanem az a’ Mindenható a’ ki forgat titeket,
A’ ki néktek a’ kezdetben útat tsinált ’s kereket,
Az okozhat veszélyt, romlást, az tsinál tsendességet;
Ő jövendölhet igazán, mert ő tsinálhat véget
Ő az, a’ ki ez üstökös tsillagot teremtette,
’S a’ Nap – mint-egy tűz-hely körűl útnak úgy eresztette,
7 A’ Nap körűl, mint tűz hely körűl – Nem tsak azért tűz-helyje a’ Nap, (a’ mint igazán lehet nevezni Magyarúl) az üstökös tsillagnak; mivel azt-is, mint más bujdosó tsillagokat, az világosítja, ’s melegíti közönségesen: hanem azért-is, mert annak a’ görbe lineának, mellyben (teszem most, hogy az Ellipsis) a’ Nap körűl fordúl a’ tsillag, két focussa tűz-helyje vagyon; egy közép pont helyett, két pontja egy-mással által ellenben; és egygyik tűz-hely, a’ napnak közepében vagyon. [Az első mondat végéről hiányzó írásjelet pótoltuk.]
Hogy halad, ’s igen hosszúkás görbe lineán megyen
De már; hogy ez a’ görbeség, millyen tőrvényű legyen?
Még most sem tudjátok Bőltsek! – Tudja az Egek’ Atyja,
A’ ki mind ezt, mind a’ többi nagy testeket forgatja. – –
Igaz: hogy vénűl a’ világ, és fogy éltető ’sírja,
Hanyatlik görbűl öreg-ként, – bűne’ terhét nem bírja.
Változnak rendes folyási mint-egy a’ természetnek;
Talám ő-is, és mindenek a’ véghez közelgetnek.
Mikor a’ hideg az embert százanként fagylalgatja;
A’ hó közűl mennydörgéssel zeng, az ég’ bóltozatja:
8 Nálunk Januariusnak 10dik napján, ezen folyó 1789dik esztendőben, mennydörgés hallatott; dél előtt 10 óra tájban, mind innen, mind túl a’ vízen, Tihanban, és Szántodon: holott tsak az elott való héten vett-meg a’ hideg egy-néhány embert.
De hát ezt-is ki tsinálja? mind az egek’ Királyja,
Minden ez Úrnak szolgája; mert ő világ’ Bírája. –
Oh! de gondviselője-is, ’s egyszersmind édes Atyja;
Szűnj-meg hát mellyem pihegni; állj-meg könyvem’ harmatja.
Szemem! – melly vagy szeme’ fényje – ’s mellyem! melly vagy melly vasa
Európának – a’ dölyfös Hóld bár akarmint forgassa
Fel-emelt szarvát ellened: az egek hatalmasok
Mind azokat el-hárítni, a’ mellyek ártalmasok. –
Ám kettős legyen két felől Keresztem’ ellensége
Hiszen régen ki-tsinálta az Isten’ bőltsessége
Hogy két fejű Sas légyen az, melly védelmemre álljon –
Két fejű ’s kettős ereje minden felé szolgáljon.