A' Nemes Zava Vármegyei Nemes Sereghez - mikor Füredrűl Buda felé indúlt
29. Maj. 1790.
LÓRA Magyar! Trombita zeng – hangzik a’ Tárogató,
Nagy kints vár, Márs a' vezető – Hajnal az út mutató.
Nagy kints vár – arany záloga ösi szabadságodnak,
Márs vezet; a' ki erőt is szokott adni karodnak.
Tárgyad felé a’ víg útat a’ szép Hajnal mutatja,
Most hasad ’s nap kőltte felől szárnyjait tsattogatja.
Országunk’ teteje felé tsalogat mosolyogva,
Hol zászlódat sok Nemzeti zászlók várják lobogva.
A’ tele hóld a’ Hajnalnak áll által ellenébe'
Sőt már le-tsúsz a’ hegy mellett a’ Téthis’ tengerébe.
’S jelenti, hogy noha fényes, és erős szarvú vala,
El-tűnik mihelyt fel-tetszik szabadságod’ hajnala. –
Pirosodj gyönyörű Hajnal! ’s ragyogó fényed maga
Legyen Nemes vitézidnek – legyen vezér tsilaga.
A’ Te édes reménységed, a’ te fényed vezesse
Oda, a’ hol már készen vár Országunk’ sok Nemesse;
Hajtsátok le fejeteket Füred kies hegyei!
Alatsonyodjatok bértzes Balaton’ vidékei!
Emelkedjetek forrással bővös vőlgy menedékek!
Hadd süssön kebeletekbe a’ Hajnal, engedjétek.
Botsássátok ki ez Nemes sereget belőletek,
Sőt vidám lovagjainak jó útat készíttsetek;
Hadd kövessék, sijettessék örvendetes útjokat,
Hadd nézhessék, ölelhessék hamar édes Anyjokat.
Hadd köszöntsék ama’ magas Palotát nem sokára,
Mellyet Mátyásunk épített szomszédi tsudájára,
Hadd lássák öröm könyvek közt, mi van? és kik vagynak ott?
Hol ez előtt egy századdal Pogány ellenség lakott.
– – – – – – – – – – – – –
– – – – – – – – – – – – –
Képzem: mitsoda örömmel fogadja Buda' Vára,
Az annyiszor kinn bujdosott koronánk’ óltálmára
Midőn látja, hogy ezután nem a’ porban tsúszkálva,
Nem alatsony lelkűképpen két felé sántikálva,
– – – – – – – – – – – – –
– – – – – – – – – – – – –
Hanem minden erőltetést és terhet el-szenvedve
’S még-is az alatsonyságból hegyekre emelkedve,
Éjjel is látó Bagolyként be néz Buda Várába,
’S mind két lábát jól meg-vetve kardot tart a’ szájába.
Sijessetek hát, menjetek édes Anyám’ fijai!
Márs vezet, ott várnak a’ Márs’ tábori magzatai,
Kik már tudják, meg-tanúlták, mit zálogol e’ szent kints,
Értik, mi szokott történni ott a’ hol eggyesség nints.
Azok őrzik jó Anyánkat, és Magyar Hazánkat,
Mi a ’ szövetség zálogát Nemzeti Koronánkat.
– – – – – – – – – – – – –
– – – – – – – – – – – – –
– – – – – – – – – – – – –
– – – – – – – – – – – – –
Derűlj kies Hajnal! derűlj! fényesíttsed az Eget,
Vezesd ditső fényed felé ezen Nemes sereget!
Ereszd-meg Vitéz! ereszd-meg lobogóra zászlódat!
Fujd-meg – most nem vélik rosszra – – fujd-meg tárogatódat
Buda' ditső Vára felé sijettesd Paripádat,
Nézd-meg a’ számkivetésből haza jött Koronádat.
’S őrizd – de térj ki egyenes útadból Veszprém felé.
Ottan találsz egy szent helyet nézd-meg azt is menj belé.
A’ hová a’ magasságból tsattogó menydörgések
A’ sokszori unszolások ’s remitő ijesztések
Be nem hatottak – őrzői úgy áltak őrízetet
Hogy ki nem adták azt a’ mit a’ Haza nálak le-tett,
Meny – menj – Nemes Vitéz sereg! útazz Isten' hírével,
Míg kezet fogsz nem sokára más Megyék’ seregével
’S meg tanúlod egy nagyob, ’s még nem látott Társaságban:
Mitsoda, ’s még mi lehetne a’ Magyar, az Országban?