TUDTOMRA, még illyen hamar nem érkezett leveled;
’S hát! miért nem válaszoltam hamarább? azt feleled
* felelet Sajtóhiba, em.
Az újságra várakoztam – mellyből már szolgálhatok;
De abból Ti Győrben ’s Pápán, tán tőbbet hallottatok:
Tsudálkoztál hát, azt írod, a’ Vármegye’ Gyülésén;
Tsudálkoztál egy olly Főnek illy visszás rendelésén;
– – – – – – – – – – – – – – – – – – –
– – – – – – – – – – – – – – – – – – –
De mit sértem a’ beteget, vagy talám eddig hólttat,
Miért hánynám a’ már magát eszre vettnek, a’ vólttat?
Valóban ollyanok azok mint lántzra kötött ebek
A’ kik hallgattak mind addig, míg fájhattak a’ sebek.
Most pedig, mikor sebjeink nagyobb
* napyobb Sajtóhiba, em.
részint gyógyúlnak;
Véget várnak a’ rendelők ’s a’ rendelések múlnak
Mikor már sok váratlantól nem annyira tarthatni;
Mert bizony vagynak illyenek – akkor kezdnek ugatni.
Nem értem itt sem magamat, sem a’ S. – – szívűket,
Sem sok állhatatos Papot, ’s más némelly nagy lelkűket;
A’ kik a’ tereh alatt is a’ jó szót el nem nyelték,
’S a’ mi a’ szíveken’ feküdt nyelvekkel azt felelték:
De vagynak, kik a’ nem régi újságokat szerették,
Sőt magokat némelly részben eszközökké-is tették;
’S most mikor más eső esik köpönyeget fordítnak.
’S a’ kit az előtt imádtak,
* A vesszőt pontból javítottuk.
most az ellen ordítnak.
Most rontják a’ magok által tornyozott portsibéket,
És a’ már szótalan írkálnak versetskéket.
* A sor két szótaggal rövidebb a szabályosnál, feltételezhetően sajtóhiba.
Én pedig, ki eddig bátran szóltam, most meg némúlok,
Két kezemmel a’ segédért az egek felé nyúlok;
’S így könyörgöm azokért kik sok nem jót tselekedtek,
Uram botsásd-meg nékiek, mert nem tudják mit tettek.
Azomban e’ boldog időn meg-tőlt szívem örömmel;
Kiáltok Hazám hasznáért én is minden erőmmel –
– – – – – – – – – – – – – – – – – – –
– – – – – – – – – – – – – – – – – – –
– – – – – – – – – – – – – – – – – – –
– – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Látd-e? gondolom magamban: én mindég Magyar voltam,
Sem szóval sem viselettel véremet nem tsúfoltam:
’S már most ez változásokkal nem szükség meg-változnom,
’S sok tsúfos esztelenkedést most vissza bolondoznom.
– – jól viselte magát a’ mint írod – – ba’
De meg-motskolá jóltettét azt mondják mostanába’
– – – – – – – – – – – – – – – – – – –
– – – – – – – – – – – – – – – – – – –
– – – – – – – – – – – – – – – – – – –
– – – – – – – – – – – – – – – – – – –
– – – – – – – – – – – – – – – – – – –
– – – – – – – – – – – – – – – – – – –
– – – – – – – – – – – – – – – – – – –
– – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Éllyetek édes Magyarim! kedves Hazámfiai!
Erősödjetek Hazámnak minden hív Oszlopai!
Élly minden a’ ki Hazádat ’s Nemzetedet szereted,
’S örvendj élni mert ezután vidámabb lessz életed;
Mond-meg S. – – komádnak is, ’s kiáltsd, hogy ő is éljen,
Éljen, hogy róla az újság még többet is beszéljen;
De élly te is édes Papom! Magyar a’ te lelked is,
Szeressenek a’ szent Egek engemet is, téged is.