TÉGEDET hát még November bé-űltet Műhelyedbe;
Boldog vagy! – magok a’ Músák oda mennek helyedbe.
Elő veszed víg lantodat, ’s veregetve pengeted,
Ötsédet ’s hív Barátodat válaszra serkengeted.
Engem’ sok ezer gondok hol benn, hol kinn üldőznek,
Az ész és test töredelmek ketten öszve ütköznek.
Az egész nyáron erőmet gazdaság vesztegette,
Kalliope ’s Urania látta és szégyenlette,
Hogy a’ bűnt az aggság ollyan szorossan kéri számon’
’S annyira fogott az Isten első átka Ádámon’
Hogy e’ kies arany kertben Hesperus el-feledte
Kinek kell kedvezni? ’s azt is a’ gond’ rabjává tette,
A’ ki ha élt volna hajdan a’ Parnasszus’ tetején,
A’ gond helyett virággal tölt kosarat hordna fején.
De lám adtak is a’ Músák ollyan erőt mellyébe,
Hogy a’ kasza kapa mellett leg-forróbb hevűlttébe,
Elő veszi néha néha a’ hattyúi szárnyakat,
’S ereget Baráti felé barátságos hangokat.
A’ kezét-lábát békozó terheket el-felejti,
’S magát a’ kegy szűzek között hüss árnyék alá rejti
A’ honnan fél-szemmel nézvén a’ Czéres’ mezejére,
Fel-vágyodik szíve lelke Parnasszus’ tetejére.
De még így kerűli a’ bút édes andalgás között,
Szívébe megint új, nagyobb, ’s más némű gond költözött.
Hírúl hozzák, hogy Asztreát mindjárt felhő keríti,
Ha tsak onnan ki-fejtőzni nagy erő nem segíti. –
Hol vagyon hát az az erő? – Magamtól
* Az M m-ből jav.
kell ki-telni,
Mert a’ nagyon hív szív helyett ritka nyelv tud felelni:
’S míg ez unalmas aggódás szívemet szorongatja:
Szóllal a’ bóldog mezőkről Plátó a’ Bőltsek Atyja;
Hogy tsak négy hét választja már a’ pálya-futás helyét,
Nyomozd úgy-mond, és írd könyvbe a’ léleknek erejét.
Neki fogok – eszre veszi Euklides szándékomat,
’S el-jön nem tudom mi okból nehezítni dolgomat,
Ez a’ kettő négy hét alatt olly szörnyű dolgot adott,
Hogy mind az öt újjom tsak nem a’ pennához ragadott.
Úgy hogy nem volt Eratomnak sem ideje sem helyje,
Hogy hangodat kedves Hattyúm! vígan vissza felelje.
Az Innep szakasztá félbe meg-unt andalgásimat:
Kezdhetném hát feleletet adandó soraimat,
De ama’ testé létt Íge elő kéri szívemet
Oda első adós vagyok, ő teremtett engemet.
Add-meg hát lelkem! a’ lelki tartozást Istenednek!
Addig hív atyádfiai, ’s Barátid meg-engednek.
Engedj-meg hát édes Bátyám! hogy így el-késleltetett
A’ gond; engedj-meg hogy Músám elébb nem felelhetett.
’S ha két hétig válasz nélkűl hagytam is leveledet
Higyd-el ebből hogy hív Őtséd nem felejt-el tégedet.
Be régen! be régen várom, ’s már gyanakodni kezdtem,
Hogy vagy meg-untad a’ Músát, vagy ellened vétkeztem;
Mert, hiszen tünödnöm kellett, (’s szintúgy köz ez te veled)
Hogy a’ derék nyártól fogva így el-késett leveled.
’S hát im! mikor leg-forróbban perlek Leibnittzel ’s Lokkal,
Ez előtt mint egy két héttel, vagy ha többel, nem sokkal;
Szárnyal, egy veres 4 számmal, ’s Raabbal jegyzett leveled,
Szárnyal, ’s kedves leveleddel Ötséd szivét emeled.
Emeled ama’ szomorú gyanúból fel-serkenni,
Érzem már, hogy a’ hűségben nem akarsz meg-pihenni.
S. – – Úr miért köszöni az én emberségemet;
Holott tsak gyümöltstelennek látta tiszta szívemet.
De, hogy emlékezik rólam – el-folyt a’ boldog öröm,
Mert S. – – – az a’ kinn nem fog még sem korom sem köröm.
’S ha millyen nagyon örvendem, szinte úgy nem tsudálom,
Hogy a’ jó Úr’ szeretete én erántam nem álom;
Mert ha kedves kinek-kinek a’ maga hónya-béli,
Az erős lelket ’s magyar vért bennem ugyan meg-leli.
’S mondhatom: aranynál drágább kintset közöl én velem,
Ha úgy szeret hív rokonját mint én őtet tisztelem.
A’ Hadról írsz leveledben, és ígérsz békességet,
Ígérsz – mert még sem te sem én nem láttunk ellenséget;
De kinn a’ Horvát széleken más külömben beszélnek,
’S azt mondják: sokan áldoznak most-is Török kard’ élnek.
Itt benn ugyan békesség van, ’s jót lehet reményleni,
Mivel Bétsből négy, Budára a’ hétnek azt izeni,
Hogy a’ Deák ’s Magyar közűl egy jobbat válaszszanak
Mellyen ezután Törvényeink, ’s köz dolgaink folynak;
* folyanak A rímelés és a ritmus szerint em.
Pétsre már a’ parantsolat el-jött a’ mint mondatik,
Hogy a’ merő Commissio tüstént suspendáltatik.
Ha beszéllessz S. – – Úrral, ne resteld-meg kérdeni,
Szeretné-e ezt a’ szép szót betű szerént érteni:
Isten hozzád! szerentsésen és sokáig éljetek!
Isten veled! – Oh de hát én mikor leszek veletek?