HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

MTA BTK Lendület
Nyugat-magyarországi irodalom Kutatócsoport

Pálóczi Horváth Ádám művei
Elektronikus kritikai kiadás

IV.
Egy jó Barátnak Halálára.
13. Jan. 1789.

MIT keressz oh! halál! a’ Nagy’ Udvarában?
Mit keressz egy Túdós’ tanúló házában?
’S a’ mikre ő reményt gyújtott a’ Hazában,
Hol keressük majd fel Temető sírjában?
A’ fáradhatatlan kezet meg-kötötted
Serény újja közűl a’ tollat ki-vetted
Még éltte’ közepét érni sem engedted;
Égre méltó szívét a’ porba temetted.
De mit is keressel bús Kurir! én nálom?
Vajha híred, kőltött hír vólna, vagy álom!
Úgy tetszik, engem’ is reszkettet halálom,
Hogy Barátim’ számát tsorbúlni találom;
Bóldog egyűgyűség, ’s nem mese, melly régen,
Meg-lesvén a’ madár’ repűlést az égen,
Igazat épített egy kis jelenségen,
És sokszor valót is nyert a’ reménységen;
Hogy ne lettek vólna jó jövendölések
Azok az eleven madár’ repűlések,
Holot a’ hólt tollban is vagynak érzések,
’S az érzéketlenben igaz jelentések.
Vagy talám az igaz Barátok hűsége
Olly nagy, és annyira terjed erőssége,
Hogy ha ez, amahoz vonszó lánggal ége,
Messze főldekre is van érzékenysége;
Én ez esztendőnek mindjárt kezdetében
Fel-írám Barátim’ neveit rendében,
A’ kikkel éltemnek múlt esztendejében
Múzsám levelezni szokott jó kedvében.
Elmém majd minden név után kételkedett,
Tán emlékezetem változást szenvedett;
Érzéketlen tollam el-haggya tégedet,
’S tsak nem el-felejtém jó Nagyom’ nevedet.
Fel-írám leg-utól még is szégyenemre,
’S mikor tegnap előtt ebbéli vétkemre
Emlekezém – nagyobb keserűségemre
A’ Kurir, egy könyvet gördíte szememre,
Meg-hólt hát! és leg-jobb korban véget ére,
’S én nem borúlhaték, hidegűlt testtére,
Nem – de oh! – el-megyek fel-keresésére,
’S ezt mondom, sirjának*
sirjanak Sajtóhiba, értelemszerűen em.
állván a’ szélére:
Nyúgodjál Barátom! már eleget tettél,
A’ mivel egy tsendes nyugvást érdemlettél,
Az emberi szívek példája*
példájá Sajtóhiba, em.
lehettél,
Hogy minden, és Te is munkára születtél.
Én, és minden, kinek így buzog a’ vére
A’ baráti hűség’ költsönözésére,
Ha soha sem néz is koporsó kövére,
Jól fog emlékezni Szerentsi nevére.