Indúlj édes Músám! fúvj Márs készűletet
Tudod, hogy Tégedet meg régen’ szeretet’,
’S mára-is vár pedig tőled tiszteletet
Pápában egy Ördög’ ágyából szűletet’,
Ne resteld útadat oly közelre tenni,
Mert magadnak menni szeb’ lesz’ mint izenni,
Külömben-is szép lesz’ most Pápára menni,
Mert ott a’ tántz miatt nem lehet pihenni.
Őrdög ez, de sokból ma Angyalt tsinála,
Mert ollyan Angyal-szó zendűlés van nála,
Melly a’ lankadt testben frisseb’ vért formála,
– Jól vagyon – úgy-is ma Saul Pállá vála.
Kezd-el hát gyönyörű Győrből az útadat,
Siess, ’s mindjárt Tétenn változtasd lovadat,
Keresd-fel Pápában fennt írtt szállásodat,
’S Az Őrdög’ markába ajánlyad magadat.
Követet kűldj-elől gyors Kurir’ módjára,
A’ ki mihelyt el-fog érkezni Pápára,
Könnyen rá akadhat Őrdög’ Pál’ Házára,
Tsak a’ Mu’sikának vigyázzon hangjára.
Meg-rántja Lerántsits húros száraz fáját,
Ekhóssan feleli más a’ szekundáját,
Dob-szóra drombolja bőgősse bordáját,
Kettő harsogtatja görbe trombitáját.
Menyj oda sok tisztes Vendégi közé be,
Állj-meg, a’ Bandának által ellenébe,
’S köszöntvén ezen víg sereget rendébe,
Mond ezt: Őrdög Pálnak nézvén a’ szemébe.
Elyjen az! a’ kinek öröm-poharára
Ennyinn öszve-gyűltünk Pál-Fordúlására
A’ Tántz és a’ pohár, de ne ám sokára,
Hadd fordúljon ezen Őrdög’ kurirjára.
1785