Nap-nyúgoti részénn Weszprém’ tájékának
Nagy hegyek egymásba a’ mint ragadának
Ligetje ’s berke köztt Szent-Gál határának
Vadászó erdeje vagyon Diánnának,
Magassabb ez erdős hegyeknek teteje,
Mint a’ nagy Olimpus’ ketté-repedtt feje,
’S ez vadász Diánna’ választott erdeje,
Minden Isteneknek szép múlató helye.
Tzéres-is találhat itt’ gyönyörűséget,
Engedvén Diánna ennek-is térséget,
Bákhus-is meg-tartja azt az emberséget,
Hogy minden esztendőnn tart egy vendégséget.
Mellyre minden Istent ’s Isten-Aszszonykákat,
Mind égi, tengeri, ’s erdei Nimfákat
(Diánna tsinálván Bákhusnak bőr-zsákot)
Invitál tartani Bakhanáliákat.
Mostan-is Bákhusnak eszébe juttatta,
Hogy kies erdejét nem rég’ vadásztatta,
Fébust korussával öszve-hívatatta,
Laurus-koszorúját maga meg-fonatta.
Tegnap estve tartá egyik vatsoráját,
Hol, módos ’s tettzetes erdei pompáját
Mutatta, le-tévén vadász-tarisznyáját
Addig, míg szűntette Fébus a’ nótáját.
Az ebédlő-házban ez rendelést tette,
Asztalát két-felé a’ mint meg-vetette,
Egyikhez az égi Társait ültette
’S főldi Isteneit bal-felől mellette
Fellyűl az Asztalnál de nap-nyúgott felűl
Öreg Vitzé-Spánynénk Júnó űltt leg-elől,
E’ mellett két-felűl, mind kívűl mind belűl
Töb’ kedves vendége ki-szabott renddel űl.
Pallás űltt job’-felől a’ Júnó’ Test-vérje
Tsak közel, hogy egyik kezével el-érje,
Ez utánn a’ Tzéres’ kalásza’ fehérje,
A’ kinek Weszprémi Fő-Bíró a’ Férje.
Az Anyjok Tzibilé űltt osztán Sorjával,
Haladja a’ többit magas homlokával,
Férje Baron-Kaj Saturnus formával
Hát megett suttogott sok szép leányával.
Mellé Fodor Juli kis Nimfa űltetett,
Ki mivel virágos kertben neveltetett,
Nyakába virággal tőltt kosarat vetett,
Melly virág magával egyűtt szűlettetett.
Nagy Náni szép Nimfa űl közel mellette
A’ ki koszorúját tsipejére tette,
’S mivel a’ piros nap fejét sütögette,
A’ Merkuriusnak kalapját fel-tette.
E’ mellett a’ Tzéres’ kissebb Leánykája
Mint sárgúlni kezdett kalász a’ formája,
’S hogy éppen térdemíg ére a’ szoknyája,
Reám mosolyodék Anyja Aszszonykája.
Más-felől, az Anyja Júnónak melléje
A’ szép Vénus űle a’ Márs’ Menyetskéje,
Kivel egy Fő-Bíró éli, tsak hadd élyje
Éltét. – Vulkánusnak nintsen szerentséje.
Az öreg Jupiter (mivel hogy szerette;)
Ülésit Vénusnak melléje ejtette,
Vitzé-Spányunk magát (Junó meg-engedte)
Vörös vagy-is piros rózsa mellé vette.
Márs űle e’ mellé két ábrázatjával,
Mutat a’ Fő-Bíró tábori formával
E’ mellé Neptunus nagy test-állásával,
Férkezett a’ Sós-Úr prémes kalapjával,
Kinek egy Szibilla vonúla melléje
A’ Minós Egzáktor’ öreg menyetskéje
Nyomba egy Diánna’ már vén test-őrzője
Gombás Gomba-szedő erdő-kerűlője.
Lieus, Bakhusnak egyik katonája,
E’ Nemes Helységnek az Öreg-Birája,
Most a’ vendég-tartó Diánna’ gazdája
Úri vendégeit jó borral kínálja.
Hely az asztal-végenn nekem-is adatott,
Mert ez Orféus-is elő-szollíttatott,
Hogy mindennel szem-közt űlyjek meg-hagyatott,
’S én velem Jupiter nótákat fuvatott.
Egy halvány Aszszonyság Fillis innen ki-múltt,
Mert el-jött kedvese ’s az ölébe borúlt,
El-mentt az Úrával enni a’ nyomorúlt,
De más nap ebédre bezzeg viszsza szorúlt.
Itt lett vólna helye a’ Herkulesnek-is,
Az az egy Assessor Úr’ Dánielnek-is,
’S Pánnak, ama’ farkas módra bőgőnek-is,
Egy öreg Szent-Gáli Kováts nevűnek-is.
* * *
A’ másik asztalnak e’ vólt a’ formája:
Fellyűl Tatainé a’ Nimfák’ Dajkája,
Kihez mint Anyjokhoz vonúltak hozzája,
A’ Szűzek kikkel tőltt ez Asztalnak tállya.
Egy felől Fő-Biró’ nagyobb Leánykája,
Tzéresnek már félig meg-értt gabonája,
Az én Euriditzém űl közel hozzája,
Ki velem a’ nótát néha mondogályja.
Mogyorósi Trézsi űltt közel e’ mellett,
Ki Szűz Dejánirá módjára zőldellett,
De szomszédja Faunus Tsoknyai nem kellett
Ennek mert nagy orra két-rétűnn lehellett.
Nimfák’ Apja tartja leg-hától a’ széket,
Tatai, és visel a’ lábán egy kéket,
Mert midőn a’ minap kapkodna ló-féket,
A’ ló a’ lábába ütött egy vas-éket.
Ennél az asztalnál kéz-fogót tartának,
A’ kiket el-mondék vendégek valának,
Másik keze felől a’ Nimfák’ Anyjának,
Helyet az új Házas Ifjaknak adának.
Elől a’ meny-Aszszony Jursits Nánitzája
És ezen hátúlsó asztal’ Helenája,
Menelaus Férje mellett a’ szoknyája –
Kár, hogy a’ Nősténynek nem kan a’ mátkája;
Mert Orosz Trézsia Náni’ Vő-legénnye,
De e’ Meny-Aszszonynak a’ Vő-legény Nénnye; –
– Isten adta egy pár erőtlen edénnye!
A’ Leány Leányt vett Feleségűl. – Ennye!
* Az E e-ből jav.
Magyarósi Juli nyoszolyó-leánya
Ezen Házasságot egy tseppet sem bánnya
Ez ama’ Neptunus’ egy karikliája
Piros rózsát mutat mikor nyílik szája.
Vivant! ezen új párt biz’ én-is szeretem,
’S ha nints kinek másnak, magam’ ígérhetem,
Egy ingre gatyára hogy le-vetkeztetem,
’S magamat egy ágyba szépen le-fektetem.
Igy vagyon egymásnak által ellenében
E’ két Úri asztal űltetve rendében,
Kik közt mint Fúrmender éppen közepében
Meg-űltt Merkurius Lengyel-süvegében.
A’ sótalan ro’s ez most nintsen kalapja,
De lógg tsizmájának két-felől két tsapja,
Ki emitt Júnótól a’ szót ’s hírt fel-kapja,
És a’ mit parantsol Jupiter az Apja
Által-viszi ama’ Szűzek’ asztalára,
’S a’ mit ott hall adja emennek tudtára,
Vagyon mindeneknek kész szolgálatjára
’S halgat a’ vendégek parantsolatjára.
Diánna ki ételt, ’s Bákhus ki bort adott,
Ez Úri Asztaltól még most kinn-maradott,
Egyik a’ bort lesi, a’ másik a’ vadot,
Máskép’ a’ vendégség jól meg-szaporodott.
Élyjen az Uraknak szép kompániája,
Lehessen szerentsém másszor-is hozzája.
Vivant! – De el-fáradt az Orféus’ szája,
Kezdje már a’ Fébus húros mu’sikája.
Ez Bált melly Szent-Gáli Nemesek’ jósága
Köszöni az Urak’ tisztes társasága,
Élyjen. Szívemnek-is ez a’ kívánsága
Szent-Gáli Nemesek’ egész sokasága.
íratott 1784-dikbenn.