Víg hang’al ekhóznak Kárpatus’ mellyéki,
Örvendvén Ugotsa’ Vármegye’ vídéki
Azonn, hogy leg-első szerentséje néki,
Hogy Telekié lett Fő-Ispányi Széki.
Vígann felel-viszsza ez öröm-Szavára
Egész Magyar-Ország, hogy már valahára
Szert tett, sok bőltseknek várt kívánságára
Ez minden tudomány’ Mestere’ ’s Attyára.
Eddíg szegény Hazánk mint-egy irígylette,
Hogy úgy szóllván, hasznát az egy Erdély vette –
Annak, a’ ki magát, a’ mint érdemlette,
Az egész Világgal esmerőssé tette,
Kinek híre, nem tsak Tátrát által hatja
Hanem a’ Parnaszszus-víze folyamatja
Az ott lakó bőltsek, ’s a’ bőltseknek Attya
Tudománnya hírét bámúlva halgatja.
A’ ki mind Magyarnak tűkör mind Németnek,
Hát az használlyon-e tsak ez egy Nemzetnek?
’S hogy ne lássa Népünk azt, a’ kit szeretnek,
A’ Máramarosi Hegyek ellent vetnek?
Hiszen pedig Magyar néki-is Nemzete,
Erdélyben, de Magyar-vérbűl szűlettete;
Hogy van hát Erdélynek ollyan betsűlete,
Felettünk; miénk és tehát nem lehet-e?
Jól tudta ezt egy bőlts, kinek hatalmában,
Van-is, elő-menni fel-tett szándékjában:
Ezt adja azért ki parantsolatjában:
Teleki, Fő-Ispány légyen a’ Hazában.
Bőlts Gróff! tudom akkor számossan valának
A’ kik ő magoknak Téged’ akarának,
De az egek, ’s szava Hazánk Királlyának
Adminisztrátorúl Békésnek adának.
Most pedig Ugotsa Teleky nevének
Fejet hajt ’s örvend, várt ’s nyert szerentséjének.
Mivel, azon nevű Nemes Vármegyének
Gróff Teleky József tétetett Fejének.
Víg nagygya kitsinnye, Aszszonya ’s embere
Hangzik a’ Vivátnak hármossan ezere,
Mivel ma, a’ minden Tudomány’ Mestere
Köztök, Fő-Ispányi rangot ’s nevet nyere.
Hálát ád Istennek ’s dítső Királlyának
Kit tart, a’ mint illik örökös Urának,
Azért: hogy ez tzélja bőlts akaratjának,
Miként használhasson a’ Magyar-Hazának.
Tiszteli ’s örvendi hatalmát ’s erejét –
Tsókolva fogadja Fő-Ispánnyát Fejét,
Vígann emlegeti bóldog esztendejét,
’S ez áldással tőlti egész nap idejét.
Élyjen Gróff TELEKY JÓZSEF ő Nagysága,
És legyen szerentsés Várt Fő-Ispánysága
Élyj, Élyj! ez szívünknek buzgó kívánsága
Bőltseknek tzimere, Hazánknak virága.
Szeresd ezt bőlts Pallás a’ kit Leányának
Tartnak az Istenek Ura’ ’s Királyjának,
Kinek ha Fiai vagynak vagy vólnának
Ez bőlts Gróffot illik gondolni Fijának.
Bőlts vagy, ’s a’ bőltsesség kész öltözetébe
Az Atyád fejébűl ugrottál elébe,
Ugy van – ezt ott hagytad válaszsz e’ hellyébe
Szállást e’ Nagyságos Gróff Úrnak fejébe.
Hogy vihesse dolgát óhajtott végére
Igaz útainak Te légy jó vezére,
Önts több bőltsességet ennek bőlts szívére
Hogy tudjon bőlts gondot tartani Népére.
Thémis! Óh igazság’ Isten-Aszszonykája
Az idő’ Leánya vagy-is unokája
A’ kire az égből van bízva reája,
Hogy légy a’ Népeknek ítélő-bírája!
’S te-is, ez Anyának hív ’s igaz szűlette!
(Ki régenn a’ törvényt
* torvényt Sajtóhiba, jav.
igazságban tette,
De a’ gonoszságot hogy nem szívelhette,
Változtatta útját ’s az ég-felé vette.)
Ti légyetek ketten két Vezéri néki,
Hogy egyenlőnn függjön fontja’ két mértéki,
Tudjon a’ Nép előtt bőltsen járni bé-ki,
És igaz szék légyen törvény tévő-széki.
Ti állyatok ketten fellyűl a’ székére
Vígyázván a’ fontot-tartó jobb kezére
A’ sok virtusokbúl koronát végtére
* végtere Rímelés szerint jav.
Ti fonjatok ennek érdemes fejére.
A’ virtus, szerentse, békesség’ kötele,
A’ közép igazság, a’ kegyesség’ jele,
Gróffi rang ’s tisztesség kiket érdemele
Tartsanak és végig lakozzanak vele.
Hogy úgy végyen nagyobb hírt ’s nevet magának
Használlhasson nékünk ’s szegény Hazájának
Áld Isten Józsefet, a’ kit Ugotsának
Tettél József által Fő-Ispány Urának.
A’ tíz útólsó Versek, hasonló Esztendőt-jegyzők, mint fellyebb.
Stagnantis cecini gelidas Peisonis ad ondas? Carmina vix Teleki Nomine digna Tuo.