Azt mondják: igaz-e? hogy Isten szűletett. –
– Úgy van, azért pedig, mert minket szeretett, –
– Ugy de, ha Isten vólt miként szűlethetett? –
– Színt-úgy szűlethetett, mint a’ Szűz szűlhetett.
Úgy de halhatatlant nem szűlhet Halandó,
És változhatatlant egy meg-változandó. –
– Titok ez, és azok’ közé tartozandó
A’ miket magának tart az Imádandó.
Szűletik tsak ugyan mint halhatatlan-is,
Ámbár e’ szűletés meg-foghatatlan-is,
Szűletett mint ember, de szent ’s ártatlan-is
Ollyantúl ki szűz vólt ’s maradt magtalan-is.
Mint Isten szűletik Isten szent Attyátúl,
Vele egy ’s ugyan az Isten Hatalmátúl,
Mint ember szűletett Zsidó Szűz Annyátúl
Az Isten Lelkétűl meg-szált Máriátúl. –
– De, hát Szűz Mária úgy nem Istent szűle? –
– Nem, hanem olly személly szűlettetett tűle,
Mellyben az emberrel Isten egyesűle,
Isten’ Annya azért azt mondják felűle.
Emberi Lelke van ’s igazi teste-is,
De van egy személlyben Isteni Lelke-is.
Ez, a’ Háromságnak egyik személlye-is,
De van egy személlyben két természete-is.
’S ámbár Isten ’s ember így egyesíttetett;
Öszve nem zavarta a’ két termeszetet,
’S az ember tsak ugyan Isten nem lehetett
Azzal, hogy az a’ test ’s Lélek fel-vétetett.
Tehát az emberi Lelke ’s testessége
Nintsen ott mindenűtt, a’ hol Istensége,
Ennek van mindenűtt-jelen-lévősége,
Amannak részei, hellye, ’s kezdő vége.
De ezek, azt mondod? mind lehetetlenek,
Hogy ne vólnának úgy egynél több Istenek?
Ha egynek teste van, kettőnek nintsenek,
Tanít az okosság ezeknek ellenek. –
– Sok nintsen tudtára adva sok tudósnak;
Tudta a’ Próféta, ’s tartotta títkosnak
Meg-is felel az illy oktalan okosnak
Azzal; hogy nevezi őt’ tsudálatosnak.