Egy falusi enyelgő Nótára.
(egy kedves Barátom már jó minap egy Levelében, egy fél sor éneket kezdett írni Sári Rósám! hová mégy? kérvén, hogy ezt pótoljam ki; ’s abból kerekedett ez a’ pásztor Ének.)
Sári Rósám! hová mégy?
Állj-meg tsak egy szóra!
Be keservesen néztem
Minap az ajtóra.
Hogy gyanakodó Anyád
Be zárta előttem,
Mikor alkonyodatkor
Előtted el-jöttem.
Észre vette mindég-is
Azt a’ lopott mézet,
Mellyet ajakam kőltsön
Ajkadra tetézett,
Azólta ha fél szóval
Mondom-is, hogy Sára,
Ugyan szemesen vigyáz
Szemem’ járására.
Az Ördög-is hozta bé
Akkor a’ szobába,
Mikor titkos szerelmünk
Indúla munkába,
Mert ha lettem vólna-is
Hozzád tíz lépésre
Gyanút ragaszt az ollyan
Minden billenésre.
De tsak tudnám, hogy a’ sót
Ha vén-is meg-nyalja,
Szép Sárikám! Szerelmem
Előtted meg-vallja
Nem kéméllném tsókomat
Rántzos pofájától
Csak-hogy el-ne tíltana
Engem’ a’ lyányától.
Sári Rósám! ha szeretsz,
Mit nem tennék értted,
Minap pedig, hogy szeretsz
Titkon meg-ígérted,
Mikor rajtam ajakad
Akkorát tzuppantott,
Hogy gyanúságba hozánk
Amazt az agg lantott.
Sári Rósám! ha szeretsz
Dűlj-le a’ subámra;
Senki sints most, senki sem
Vígyáz most a’ számra.
Nyalakodjunk nints most benn’
Módja a’ Banyának,
Hogy az órrát a’ tejbe
Verje a’ matskának.