Egy Ifjú Legény’ kérttére: Nóta: Szűz szívem! ’s a’ t.
Ne fúvj rám Amor’ szele!
Most-is fejem fáj bele, hogy nem régen
Egy Vénus Anyád mellett
Nött nimfa rám lehellett a’ térségen,
Ne vonjátok úgy hozzátok kedvem’ fékét,
Hogy reátok fel-osszátok szívem’ székét.
Nem fér kettő szívembe
Valamint egy hüvelybe két hegyes tőr
Ha kettő fog be-szálni
Mindenik fog rongálni és ajtót tör
Olly negédes, noha édes a’ szerelem,
Hogy nem lessz hív egygyütt két szív, ’s nem bír velem.
Hol-is vetted magadat?
Hová czélzod nyiladat, Vénus fattya!
Hogy lövésed engemet
El-talált és szívemet, folytogatja,
Ah ragánts lép! mért hogy a’ szép olly bűbájos,
Vagy e’ vett seb, míg még kisebb, mért olly fájos.
Meg-sértetted szívemet:
Gyógyítsa-meg hát sebemet, azon szőrrel.
A’ melly mivel szerette,
Lopva így meg-sértette titkos tőrrel
Mást sebemmel, seb mérgemmel mit tsinálok?
Más nyugságot ’s orvosságot nem találok.
Előttem kietlenek
’S gyászosoknak tetszenek a’ zőldségek,
Vadok Pannon’ mezei
Barlangok az Erdei Erdőségek.
A’ szerelmek – a’ félelmek’ gyötrelmének
Rab-házába, békójába kerítének.
Szűnj-meg Amor! vagy segítts
Ne égess, ne melegítts több tüzekkel,
Vajha most úgy lehetne
Hogy Pallás ölelgetne Szűz kezekkel.
Mentegetne ’s fedezgetne paizsával,
Nem vesződném a’ szerelem’ kis fijával.