Harsog az új trombita szó – dobolnak?
Harczra megyünk; a’ törökök unszolnak,
El-lepi már a’ Pogány a’ Bánátot,
Illik-e hát neki mutatni hátot?
Hiszen! Hazánk több ezeret-is látott.
Hova levél? Kinizsy’ erős karja!
’S édes Hazám’ hajdani sok Magyarja!
Ki sok ezer Törököt torkon verve,
Harcz mezején halván hagya heverve;
Most ezektől leszel-e meg-nyergelve?
Nem a’ Sógort, nem a’ Legyet bántják már,
Magadban van édes Hazám! a’ nagy kár,
Keskenyűl már jóval a’ Magyar határ,
Pusztít, éget, Szeretseny, Török, Tatár,
Húll a’ Húszár – az az erős ellen-vár.
Ha buzog még benned Öseid’ vére,
Emlékezzél Eleid’ hűségére!
Övedezd-fel derekadat, űlj lóra,
Üss reá Sas’ szárnnyal e’ Tik-hordóra (Milvus)
A’ Törökre, béledet marczangóra.
A’ Kereszttel melly czímeredben látszik,
Sem a’ hóld-szarv sem a’ ló-fark nem játszik;
Úgy vígyázz, négy-folyó-vized’ partjára,
Hogy az, a’ Hóld’ heve’ szorítására,
El-ne szökjön Tenger járás’ módjára.
Ha Hazádat hajdan-is vérrel nyerted,
Mikor Gothust Szarmatát meg-nyergelted,
Ma ne kéméld sem a’ vérzést sem a’ vért,
A’ Ditsősség többet fizet és szebb bért
A’ halálért, mint idegen rabságért.