(a’ ki nekem azt mondta, hogy
* bogy Sajtóhiba, em.
ő előtte a’ mi leg-vígabb-is, szomorú; a’ mi leg-gyönyörködtetetőbb-is, unalmas; és mindentől fél.)
A’ fellyebb írt szomorú Mars Nótára: Botsásd-el már óh fájdalom.
Árvíz módra szemeimből – nedves szemeimből
Folynak alá könyveim
Apadhatatlan források. – Kettős könyv-források
Lettenek két szemeim.
Minden óra reszketésre Kénszeríti szívemet
A’ gond, a’ jaj, a’ bú bánat, Sok ezer bú bánat
Halálra hív engemet,
Rövidíti életemet.
A’ hajnalnal repedésin – Piros repedésin’
Más aluszik édesen:
Más szerelme’ kőltsönössét – Szíve kőltsönössét
Tsókolja szerelmesen.
Én a’ hajnalra tekíntvén Siralmam’ kettőztetem. –
Sirok hogy míg életemnek – Komor életemnek
Est hajnalát érhetem;
Gyötrettetem – gyötrettetem.
A’ gyenge fülemülének – Kis fülemülének
Éneklése’ hangjai:
És más a’ szelíd erdőknek –Árnyékos erdőknek
Kedves Musikussai
Nekem tsak szomorú hanggal Érdekelik fülemet,
Kit vissza vervén az Ekhó – A’ keserves Ekhó –
Kettőzi kétségemet,
Sokszorozza keservemet.
A’ napnak fényes súgári – Ragyogó súgári
Másba kedvet öntenek,
De engem’ már virradtára – Óh már virradtára!
Sírni kénszerítnek:
Győtör gyanús félelemmel Minden öröm engemet
És míg az elevenség-is – Az elevenség-is!
Folytogatja szívemet,
Fel-háborítja véremet.
Titkos én keserűségem – Nagy keserűségem –
Az éltető állatok
Magok tudják, ’s egygyütt sírnak – velem egygyütt sírnak
A’ mint és mit siratok
A’ harmatos hóld’ fényjétől Kérd-meg szívem’ titkait
Ő hallja pihes nyögésem’ – Keserves nyögésem’
Érzi Lelkem’ kínjait,
’S tudja kemény fájdalmait.
A’ tsillagok’ ragyogási – Tüzes ragyogási
Pislogó fényt mutatnak;
Míg álmatlan éjtszakákon – Néma éjtszakákon
Sirok, ők-is siratnak.
A’ tiszta ég könyvet húllat ’S harmatozva engemet
Könyvez; de mi haszna ennek? Óh mi haszna ennek?
Egy nem szánja szívemet,
Egy nagyítja györtelmemet.