HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

MTA BTK Lendület
Nyugat-magyarországi irodalom Kutatócsoport

Pálóczi Horváth Ádám művei
Elektronikus kritikai kiadás

XI. Eleven Halott.
Vagy Nikolaides nevű Nemes Veszprémi Musikusnak még életében íratott halotti bútsúzója, egy régi meg-aggott Menuet.

Vale! szép kedves Nép!
Már én el-bújdosom
Mert mutat nagy útat
Halál, a’ gyilkosom.
Bál helyett vak helyet
Készített – koporsót,
Melly keservesen ver ’s melly síralmas Marsot
Az Amornak tábor-
Helyjén már nem vitéz
A’ mint vólt ez meg-hólt
’S meg-merevedett kéz;
Mellette fektette ló-szőrös kéz ívét
Sírjában híjjában visgáljátok mivét
’S kinek halottakat-is ébreszt nótája
Nem használ a’ halál ellen Musikája,
Ki hozta Orfeus
Euridiczéjének
Lelkét szép hangjával
A’ hegedűjének,
De mikor másodszor
Vissza ment testetlen
El-feledte a’ szép
Hangot a’ kegyetlen
A’ ki más hasznára pengetted húrodat
Próbáld most jó Doktor Gyógyítsd-meg magadat.
Hólt vagyok, Gyászt hagyok
Főldi Khorusomra
Orfeus ’s Pindarus
Vágy társaságomra,
Ohajtva nézik a’ tsendes árnyékokon,
Míg Káron kék hajón visz, tüzes habokon,
Hegedűt nyújtanak távolyról kezembe,
Még Lethét nem ittam – minden jut eszembe.
Van elég víg vendég
Az Elisiumon
Kik örűlnek körűl
Fogván halálomon,
Vígadnak, és adnak
Sok ezer tsókokat
Látván hazájokba
Érkezni Társsokat
Sok szerelmes, szemmel tart által ellenbe,
’S már öt hat katsingat, halavány szemembe.

(a’ két utólsó versnek két-két utólsó sorait egésszen által tserélni, jobb)