Szűz szívem! hát vétek-e?
Ha szerelmem’ érteke tiszta tűzzel
Közöltetik mással-is
Férjfival ’s Asszonnyal-is, Tsak hogy Szűzzel?
Ki törvénnye ’s kőlteménnye tilt-meg? Óh Szűz?
Hogy tsendessen lángot vessen ez pará’s tűz. –
Mert az tagadhatatlan:
Hogy akarmelly ártatlan ’s kemény szív,
Czélba veszi látatlan egy el-titkolhatatlan
Titkos kéz ív,
Kit Czipria’ szárnyas fija jobb kezében
Tart, és szegez sok Szűz tegez ellenében.
’S ez természet’ törvényje
Hogy a’ Szűz szív szekrenyje noha zárral
Van zárva, és félelmes
Vetekedjen szerelmes Galamb párral
A’ melly szokott közös tsókot kőltsönözve
Osztogatni, ’s rá raggatni meg-kettőzve.
Így a’ Szűz szív Szűz szívvel
Ártatlan galamb mívvel szokott bánni
Kár-is az illy készséget
Ezen szűz egygyességet szemre hánni
Addig vitéz ez nyilas kéz a’ szerelem,
Míg kísztetve ’s hittel kötve nem vagy velem.
Nem virtus azt szeretni
Kit kéntelen követni a’ hites szív
Madár az Amor ’s úgy szép
Ha mind kalitja mind lép nélkűl-is hív,
Ha köteles, már nem jeles a’ szeretet
Kéntelen a’ szerelem ha le-köttetett.
Sőt az érdemel hitet, a’ ki híven szeretett
Az előtt-is
Mikor még szabadosan
Tarthatott, nem titkosan több hívőt-is,
Ha hát szívem, van kit hívemnek ítélhetsz
Bé fogadni ’s tsókot adni kitől félhetsz.