Nota: Fillis nyúgszik mélly álomban.
Élsz-e még? szép Tihan’ Vára!
Óh jaj! tsak addig élek
Míg itt nem hágy nem sokára
Ez útnak indúlt Lélek;
Meg-hal-e hát Tihan’ Vára?
Meg – meg-lelketlenedik;
Tíz nap az élet, halálra
Hív a’ tizen-egygyedik.
Ha a’ Lélek a’ Fő papom
Belőlem el-kőltözik,
Az lessz az én végső napom,
’S kedvem gyászba őltözik,
Ő a’ Lélek, addig élek
Míg ő engem’ lelkesít;
’S már nem élek, mert e’ Lélek
Itt hagyja szerelmesit.
Ez a’ kit Lelkemnek vélek
Valóban ollyan vala,
Mint egy éggel frigyes Lélek,
Mint egy Isten’ Angyala.
A’ Léleknek nintsen testte,
Ennek sints testisége;
A’ Lélek’ javát kereste,
Az vólt gyönyörűsége.
Lelki vala hívatala,
Lelki Papság, Papsága,
Lelkes testben lelki vala
A’ Virtus’ valósága,
Ő vólt Lelke Klastromomnak,
Melly vólt nyúgovó helyje,
De kedves Szárandokomnak
Ki tőlt már az ideje.
Szegényimnek Lelke vala,
Ő tartotta Lelkeket
Bennek; de Tihan’ Angyala
El-hagyja már ezeket.
Lelke vólt Pap-társsainak
’S Lelkek’ gyönyörűsége
Vólt ez kegyes Atyafinak
Velek vólt egygyessége.
Ez jó Lélek, az Isteni
Lelket a’ szent seregben
Meg-nem-szűnt ditsőíteni
Valóságban ’s Lélekben
Illyen Atya készűl útnak
Illyen Lélek kőltözik,
’S már Fiai mire jutnak,
Tihan gyászba őltözik.
Édes Atyám! Izráelnek
Szekere ’s lovagjai!
Illy kegyes Atyát hol lelnek
A’ Próféták’ Fijai?
A’ kik Attyoknak tartottak
Már árván kesergenek,
Óh! de ez árván hagyottak
Hát hova leéndenek?
Lessz-e Tihanon’ ezután,
Annyi Isten’ áldása,
A’ mennyit vont maga után
Ez kegyes Illyés Mássa,
Marad-e Elizeussa
Ki keserű vizemet
Édesíttse és le-mossa
Orczámról könyveimet?
Ah! nem – hát Atyáskodásod’
Kezét míg tsókolhatom
Csókolom, és el-válásod’
Mind örökké siratom.
Jer velem Somogy! Könyvezni
És ekhózzad jaj szómat,
Hadd tudja jól meg-érezni
Hív Atyám, siralmomat
Mond könyvezve velem egygyütt
Somogy-is sírhat (echo) sírhat!
Somogy ’s Tihan gyászos verset
Egymásnak írhat – írhat!
El-mégy Atyám! megy Fő Papom!
Megy Angyalom! – Angyalom!
Mégy és az én bútsúzásom
Csak siralom – siralom!
Tetszett Istennek – hát Isten’
Hírével menjen – menjen!
Légy áldott kegyes Fő Papom!
Főldönn és mennyen’ – – menjen!