OH Cziprus! kinek kies ligetidben
hüsselni ollyan édes;
Mért vétt-el, ’s mért tserél Páfust helyetted
sok tsalfa, sok negédes?
Mért hogy a’ Venus’ oltára
Nehéz szagot hajt jobbára
Diana’ bosszújára?
Oh! hogy ne? hogy ne volnának rabjaid
Oh Amor! a’ halandók?
Ha néked tömjénezni az Istenek
’S a’ Főbbek is hajlandók:
Az egek példát mutattak
Nyögött a’ főld is alattak
Mikor néked adóztak.
Apolló borjú pásztor’ suba bundáját
öltözte magára,
Egy szépért, Jupiter is által tserélte
testét egy bikára:
’S hát Pázifäe mit vétett?
Hogy egy tinót meg-szeretett,
És értte tehénné lett?
Oh pedig, melly gyönyörű ez a’ tiszta
Szerelem’ édessége,
Ah! szebb ez, mint ama Pafusi templom
Szem-vesztő fényessége.
Ez űlt egy Pásztor’ Kérttére
Hesperusok’ szárny-hegyére,
’S szált Diana szívére.