NEKEM is az őrdög egy Banyában,
Szép színre be-mázolt áll orczában,
Bűntelen fejemre fent
Nyillal újra meg-jelent
Minapában.
Tő hegyű kemény nyelve’ hegyének
Nyil-vasai szívembe jövének;
Oh bizony sok ördögök’
Körme közt inkább nyögök
Mint egy vénnek.
Már betsűletembe bele gázolt,
Fekete fekély színre be mázolt,
Minden őrdög atkokat
Kurva hordta rongyokat
Rám ruházott;
Mert tsak a’ bűnnél vénebb ne vólna,
Róla beteg szívem mást gondolna,
Hogy ket köczöléje van,
De már erre bénna kan
Sem szorúlna.
De mit akar vélem nyelved’ mérge?
Te maradhatatlan főldnek férge!
* ferge Sajtóhiba, em.
Mit irígyel el-rogyott
Testednek Sugorodott
Büdös kérge?
Vagy ha már a’ lépet fe-emelted,
Olly bután miért nem szégyenelted
Billegetni sípodat
Hogy tsalóka czélodat
El-nem-érted.
Rám kenéd a’ motskot; le törűltem,
Hízelkedj most mérges eb! körűltem;
Mert ki mondom nevedet
’S hogy én a’ Te fészkedet
Meg nem űltem.