ÖRÖK tüzek! égi karok!
Leg-magassabb fellegek!
Mondjátok meg: mit végeztek
Mi rólunk a’ Szent Egek?
* Égek? Rímelés szerint jav.
Közel származik hozzátok
Mind az áldás mind az átok,
’S mi van itt? mind látjátok.
A’ Teremtő segéd nélkűl
Nézi magas székiből,
Mint reng a’ főld, ’s mint készűlget
Ki mozdúlni helyéből
A’ természet tsudálkozik,
Hogy nem első, ’s nem második,
Hanem tsak ez változik.
Venus most is egész fényben
Öltözve jár az égen:
Merkurius noha kitsiny
Szint ollyan szép mint régen;
Egyiknek sints változása,
Holott alább van forgása
Mint e’ főldnek járása.
De ezen mi lak-helyünknek
Már tétováz tengelye:
Úgy tettzik mozog talpának
Mozdúlhatatlan helye;
Tán utólsó százat értünk,
’S a’ mit mi az érgől értünk,
A’ Főld ég-meg, mi érttünk.
Erttünk – mert rendetlenségünk’
Terheit nem bírhatja
A’ főld; ’s meg vonta fenn-tartó
Kezét az Egek’ Attya:
Azért tétováz útjába’
’S omlik illy ifjú korába’
Régi valóságába.
A’ negédes emberi nem
Teremtőjét tsúfolja:
Hogy vonja-meg gondviselő
Kezét mint-egy unszolja;
Maga vesztét sietteti,
Bűne’ rakásit nőteti,
A’ főldet reszketteti.
Oh! ha a’ Farkas tsillagot
Melly tán el-érkezendő
Akkor találja fel hozni
Ez fel tettzett esztendő:
Mikor a’ rendetlenségnek
Terhe meg-feszűl az égnek –
A’ felső tengely végnek;
Ki-nyomja e’ gombolyagot
El-intézett útjából,
A’ mellyre ki gördíttetett
A’ Teremtő markából;
Szép kerűletje el-romol,
Természet’ rendi fel-bomol,
’S ez nagy test öszve omol.
A’ közép tűzhöz vonódik,
El-tévesztvén tüz helyét,
* Ez a sor folytatólagosan, kis kezdőbetűvel az előbbi után van írva; az eddigi versszerkezet szerint jav.
El-tűn mint egy futó tsillag,
És ki tőlti idejét:
Akkor a’ tűz meg-próbálja;
Ha a’ Teremtő’ formája,
Sullyos kezét ki álja;
Ha tud-e a’ kit felségnek
Neveznek, Isten lenni?
A’ kevélly amaz erősnek
Keze közűl ki menni?
Meg-látják a’ Méltóságok,
Hogy ők, ’s minden ő nagyságok
Csupa alatsonyságok.
A’ kik tulajdon kedvekert
Ártatlan vért ontottak,
Csupa szóval minden rendet
’S törvényt öszve rontottak
Akkor érzik-meg lelkekben,
* érzik meg-lelkekben Sajtóhiba, értelemszerűen em.
Mik ők minden erejekben
Az Isteni kezekben.
Most egy-nehány Nagynak szaván
Úgy függenek mindenek;
Hogy azt véli sok balgatag
Szív, hogy azok Istenek:
Holott a’ melly tűz éleszti
Lelkeket, majd meg-rekeszti;
’S sebes lángal el-veszti.
Márs hadi tűzbe borítja
E’ főldnek kerekségét –
Nem elégli birtokának
E’ világnak két végét:
Holott, ha Isten tsudát tesz,
És a’ főld tűzzel el-nem-vesz:
Egy ölnyi sír elég lessz.
A’ Halandók lak helyjekből
Fegyverrel kergettetnek;
Ki hólttan, ki elevenen
Más helyre költöztetnek;
Erzi a’ főld mozgássokat,
Nyeli a’ vér omlásokat,
’S Sajnalja romlássokat.
Úgy vagyon-e Édes Anyám!
Ott is, a’ hol születtél?
Mint itt, a’ hova vesztedre
Fegyverrel vezettettél
Talám születésed’ helye,
’S laktod’ sivatag erdeje,
Nem illyen vér’ mezeje.
Nem jobb vólna-e? rongált Szűz!
’Sodomából ki menni:
Mint itt, most késérteteket
Majd kénkövet szenvenni?
Mellyet mindenkor javalla,
’S már kétszer rá is vett vala
Véred őrző Angyala.
Itt ugyan, a’ mint Te hitted
Kanahánra találtál;
De mihelyest Szűz létedre
Gyilkosoddal el-háltál;
Szűz köntösöd rongyosodott,
Szép Orczád bé ránczosodott,
Véred el-kortsosodott.
Probáld-meg, ha fel-találnád
Isméretlen Hazádat;
Keresd-meg ott, és forgasd-fel
Sors-jegyző Krónikádat.
Ott tanítnak jövendőket
Az Egek; kérdezd-meg őket,
Mit érsz? ’s millyen időket?
Rá vezetnek tán az Egek
Egy Soár Városára;
Honnan bátran nézhetsz vissza
A’ ’Sodoma’ lángjára:
Mert itt már minden veszni tért,
A’ főld kiált ártatlan vért,
’S a’ bosszúság készit bért.
Örök
* Orök Sajtóhiba, em.
tüzek égi karok! ’s a’ t.