Tsipke-bokor, kormos agyag
Énekemet énekeli,
Majd meg ürűl a’ poharam,
tőltsd Koma teli.
Sárga rigó, tarka túró,
rezes kalapátsot.
Bükk-fa nadrág, tüdős hurka
mamoros Kovátsot,
Akaszsza-fel három ágú
vas-villa’ nyakára,
Foggj egy ebet, koppaszszuk-meg
jo lesz vatsorára.
Gyalogolni kurta farkú paripa’
körme’ tetején,
A’ kit meg-nem bír a’ lába
járjon a’ fején,
Komám-Aszszony fére-tsapta
paszamántos kontyát,
Ölbe hordja Tzigány Aszszony
Sikíttó porontyát,
Oda néki ha be vette majd
ki-is okádja,
Förödjünk-meg Komám-Aszszony!
elég nagy a’ kádja.
Hagyma, rapé, répa lapát,
feneketlen kamarába.
Tegnap
* Tepnap Sajtóhiba, em.
szüle egy gyermeket
a’ ’Sidó Bába:
Mester-ember a’ nem tud
Kapu fél-fát vágni,
Mustot innya, retket enni,
Szalonna-bőrt rágni,
Zöld köpönyeges katona
vállalta magára.
Tsomót kötött amaz Ordas
Le-konyúltt orrára.
Dinnye-hajbúl fa-karika
kurta tehenet faraga,
Nyúlat öltek azt pirítják,
Érzik a’ szaga:
Ritka madár okos ember
ezen a’ világon,
Amoda függ sánta rigó
egy le-törött ágonn.
Tsonka Kanász a’ lábára
fa-mankót tsinála.
Igyunk egyet gyere Pajtás!
van egy garas nála.