Síralmas Életem,
Bánom tselekedetem’,
Hogy Aszszonnyá lettem.
Éltem bóldogságban,
Míg Szűz magánosságban,
Férjfit nem szerettem.
Nem jött kedvemre
Gond, bú-bánat fejemre,
Síralom szememre.
Eltem e’ Világonn
Mint kis madár az ágonn
Egész szabadságban,
Sorsomonn örűltem,
És tsak nem nyakíg űltem
Minden bóldogságban,
Nem jött kedvemre, ’s a’ t.
Szűzesség’ pálmája,
Szűz fejem’ koronája
Vólt vígasztalásom.
Nem-is vólt mondhatom.
A’ mint el-gondolhatom,
Bóldogságban másom.
Nem jött kedvemre, ’s a’ t.
Szép Társaságokat,
Úri Gavallérokat
Jó szívvel fogadtam,
Mutattam magamat,
Szűz hajlandóságomat
De kezet nem adtam.
Nem jött kedvemre ’s a’ t.
Egyik sem bírtt velem,
Közös vólt a’ szerelem,
Az-is pedíg szűzenn.
Szabadonn evezett,
Háborút nem érezett
Kis hajóm a’ vízenn;
Nem jött kedvemre ’s a’ t.
Tsókolták kezemet,
Karon fogva engemet
Sétálni vezettek.
Diánna’ kertében,
A’ Nimfák’ seregében
Királynévá tettek.
Nem jött kedvemre ’s a’ t.
Egyedűl nyúgodtam,
Víg álmokat álmodtam
Magános ágyamban;
Meg unván kedvemet
Vig öröm’ énekemet
Dudoltam magamban.
Nem jött kedvemre ’s a’ t.
De jaj már énnékem!
Változik víg énekem
Ezer síralomra.
A’ ki mellett űltem,
Hálójába kerűltem,
Lép ragadt lábomra.
Jaj Szűz-Virágom!
Oda van jó világom,
Minden bóldogságom.
Meg-tört kedvem’ kénnye,
Ragyagó napom’ fénnye
Felhőbe borúla.
El-hervadt zőld ágom,
Rabbá lett szabadságom,
Víg kedvem el-múla.
Jaj! Szűz-virágom! ’s a’ t.
Van már - - - -
- - - - - - - -
- - - - - -
- - - - - - -
- - - - - - - -
- - - - - - -
Jaj Szűz-virágom ’s a’ t.
Társam az ágyamat,
Kis gyermekim álmomat
Nyúgodni nem hadgyják,
Síralom szívemet,
Gond, bú, bánat kedvemet
Egész’ el-ragadják.
Jaj Szűz-virágom! ’s a’ t.
Sírba már életem’
Elevenenn temetem,
Jaj! jaj! hová légyek?
A’ magas hegyekre,
Kietlen ligetekre
Szarándoknak mégyek
Jaj! Szűz-virágom! ’s a’ t.