HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

MTA BTK Lendület
Nyugat-magyarországi irodalom Kutatócsoport

Pálóczi Horváth Ádám művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
De hirtelen fel-eszmélvén magát az Ifjú bánatjaibúl illyen víg hangra forditja Énekjét.

De mit töröm fejemet?
Hiszen nem tsak engemet érdekelnek
A’ gond ’s a’ sok bajok-is,
Illy szomorúnn mások-is énekelnek
Alíg vagyon ki olly nagyonn
Örűlhessen,
Hogy néha ne keseregne
Keservessen.
Vígasztallyák magokat
Ha találnak társokat A’ szegények,
Mint fáradtan útazó
’S egymásra találkozó Jövevények.
Könnyebb a’ jaj, És a’ sok baj
Fogyatkozik:
Ha sokára bús társára
Találkozik.
Hát ne sírasd sorsodat
Fordíttsd szívem jajodat Víg örömre.
Azzal bóldogabb lettél,
Hogy nem tsak te szűlettél Gyötrelemre.
E’ világban nints-is másban
Gyönyörűség,
Hanem abba’, Hogy közös a’
Keserűség.
Hát ezer bajomba-is
Ha még ezer vólna-is Vígann élek,
Tudok ollyant eleget
A’ kivel még életet Nem tserélek.
Fére gondok! Hoppot mondok,
Ha sántánn-is.
Hopp éjfélben, Hopp ebéden
’S vatsoránn-is.