HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

MTA BTK Lendület
Nyugat-magyarországi irodalom Kutatócsoport

Pálóczi Horváth Ádám művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Egy jámbor Személlynek panasza a’ rágalmazás ellen:

Ni! mit gondoltt nekem-is?
Találtt híbát bennem-is
Az írégység.
Ah! be keserves dolog,
Mikor színessen forog
Az ellenség.
Szemben édes a’ negédes meg-tsúfolás, –
Mérget hozott, az átkozott ember szóllás.
’S mit vétettem ellened?
Hogy ellenem úgy fened
Agyaradat,
Motskodat rám hárítod:
’S hát talám meg-tisztitod
Úgy magadot,
Ki mit adott, ’s ki fogadott hír-mondónak?
Hogy magához, mondj kurvához hasonlónak.
Nem társod ám mindenik,
’S nem olly könnyen billenik
A’ szoknyája,
A’ mint magát mutatja
Jó szívű indúlatja
’S kedves szája,
Tréfálhatunk ’s mútathatunk barátságot,
De nézzünk jót, nem bugyogót, nem nadrágot.
A’ barátság’ szeretés,
A’ senkit meg-nem vetés
Nem-is vétek,
Bár ebek! magatok-is,
Kik engem’ ugattok-is
Ne lenne sok gonoszra ok, nevetségtek,
Veszteg ülne ’s meg-ne dűlne kegyességtek.
Hogy egy kitsinyt magamat
Nyájos barátságomat
Ki-mutattam,
Sok nagy világ’ roszszának
Hogy talpíg le-szóllnának
Okot adtam.
A’ ki bűnt*
zt Értelemszerűen em.
tett, a’ mit vétett abban gyanus,
Lest keresnek Herkulesnek A’ sok Faunus.
Jobb vólna varrogatni,
Jobb Verbőtzit forgatni
A’ kezében.
Mint mást jobbat motskolni,
Hazugságot koholni
Ellenében. –
Igy színeli bűnnel teli motskos képit,
A’ hamis pör; fényes tűkör rútat szépít.
De kurv’annya mindennek
(Mind amannak mind ennek)
A’ ki bánnya;
’S ki roszsznak tart engemet
Jó de tiszta kedvemet
Szemre hánnya.
Nálom nagyon nyílván vagyon, a’ miólta
Élek, ’s éltem, szeretetem’ tiszta vólta.
Akar-mint fend agyarad’
Az arany tiszta marad
A’ ro’sdátúl,
Minn örűlök és kinek
Nem kérdem én senkinek
K’-annyátúl
Hálok mással, hív pajtással, Te-is hálhattz
Hát híjjába, más orrába mit piszkálgattz?
Ne hányd tehát szememre.
Ha múlatok kedvemre,
’S vígann élek,
Mert rágalmazásodtól
Agyarkodó fogadtól,
Úgy sem félek;
A’ világot, ha meg-rágott viszsza-rágom,
Szóval Téged’, ’s irígységed’ ketté vágom.
Mind a’ kontzot mind a’ bűnt,
A’ melly úgy szemedbe tűnt
Neked adom.
Ha sajnálod élyj vele,
Azt sem bánom, bújj-bele,
Fel-fogadom.
De az én betsűletembe ne gázolódj,
Mord szemeddel ’s gaz nyelveddel ne motskolódj.