Barátság Barátság! be ritka ez világonn,
Szívesség, egyesség, tsak egy sints sok Országonn.
Unalom, síralom,
Keserűség, aggadalom,
Mind az öregség, mind az Ifjúság.
Úgy-hogy már, légyen bár
Sogor, vér, vagy Testvér,
Nagy barátság, Atyafiság;
Színesség, hamisság,
Közöttök nem újság.
* A kötetben az előző sor alá írva; a többi strófa tördelése szerint jav. A versszakok ötödik sorának tördelése következetlen, azt nem javítottuk.
Igazán: hogy talán közelget az ítélet,
Mert üröm, nem öröm, A’ mint telik az élet,
Ha egy nap’ szíved kap
Egy kevés gyönyörűséget,
Látsz keserűséget Hólnap reggel;
Ha ma Lelkem örűl,
Hólnap búba merűl,
Mert sok méreg, sok boszszúság,
Bokros szomorúság Tódúl rám sereggel.
A’ barát barátját, vagy a’ ki barátja vólt,
Gyűlőli, ’s üldőzi, ha tsak kedve ellen szóll’t’
Színes szív, kőltsön hív,
A’ ki magát hívnek vallya, –
Másfelől azt hallya. Sértett szíven,
Hogy a’ ki hívségét
Mutatta ’s készségét;
Lábom alá vermet ása;
Hamis fogadás, ’S nem vólt nékem hívem.
Többnyire ha kire vet a’ szerentse hatot,
’S ha kinek vagy kintset vagy betsűletet adott.
Fennt héjjaz, mint ha az
Mind örökké tartó vólna,
’S Hátra nem rukkolna A’ szerentse;
Sok hasonló Nemes
Arra sem érdemes,
Hogy tekíntvén közös sorsát
A’ halandó; társát Víg szemmel tekíntse.
Sok pedig bár eddíg barátságot mutatott,
A’ Világ ’s bujaság rontja az indúlatot.
És vagy a’ titkos ágy
Miatt barátjával fel-hágy,
’S idejét áldozza szerelemnek,
Vagy ha bár velem jár,
Unszolást mástúl vár,
’S útját tekeríti fére,
A’ melly ellenére Van a’ szeméremnek.
Úgy hogy már szívem bár keresne barátokat,
Nem győzné eléggé meg-rostálni azokat;
Ha tsak remetévé,
Vagy egy árva Gerlitzévé
Nem teszem, búba merűlt fejemet.
Más képpen nints éppen
Tehetségem, szépen
A’ Világ szája’ ízével,
Pompás szerelmével Kőzleni kedvemet.