Szerelmes jegyesem! Hol vagy Szerelmesem!
Melly nehéz kedvesem! Hogy tőled el-esem
Édesem!
Talám a’ berkeken’, Vagy magas hegyeken
Tsendes ligetekenn Múlat majd ezekenn
Keresem.
Hol vagy? tzélja víg kedvemnek!
Vídámítója a’ szívemnek!
Oh szerelem, szerelem! légy velem, –
Szívenn viselem szép képedet,
Régi szerelmedet.
Diánna’ Szűzei! Vénus’ gyermekei!
Szívem’ szerelmei! Szerelmem’ tűzei!
Magatok
Vezérim legyetek, És rá vezessetek!
Jár tudom veletek, A’ kit én szeretek,
’S síratok.
Nem találja szívem, helyét,
Búnak eresztette fejét,
Szerelmemet, szívemet, kedvemet,
Szerelmesemet el-vesztettem,
Özvegy árva lettem.
Szívemnek jegyese, Kit lelkem kerese,
Oda van kedvese, Nintsen szerelmese,
Kegyese;
Járatlan útakat, Bé-omlott kútakat,
Hamis barátokat, Nem néki valókat
Kerese.
Ezt könyvezem, ezt síratom,
Ezt zokogom, ezt jajgatom,
Aggodalom, síralom, síralom,
Hóltig únalom már életem:
Búba rekesztettem.
Sokat által-vere, Kupidó’ fegyvere,
Sok szívet meg-nyere, Kinn a’ bú ezere
Sebet értt.
Tudok ezereket, illy szerelmeseket,
Le-tették élteket, ontották véreket,
Ezekért.
Tisbe Pyrámus egy-másért,
Meg-hóltt, Didó Éneásért,
Nem-is tsuda, Kitsoda, ’s mitsoda
Írat köt oda? szívenn vérzik
Ez seb; és ott érzik.
Én még mind ezeket, Noha nehezeket,
Tűröm e’ sebeket, Hoszszas keserveket,
Áh! légyen kegyelem! Vénus! légy te velem
Gyógyítsd oh szerelem, Mert kínnal viselem
Ezeket.
Nyögök, sohajtok, zokogok,
Sírtam, sírok, sírni-fogok,
Szerelmemet síratom, jajgatom,
Ki-nem mondhatom Fájdalmamat
Régi síralmamat.