Méltóságos Gróf Úr!
Boldoggá tett mind a jóindulatú megemlékezés, mind a szép mutatvány, amelyet június 24-én Német-Ungvárból kaptam. A pompás válogatás korábbi költeményeimből, amelyek oly kedvesek voltak nekem, ezek hű fordítása általában, de leginkább az Anakreoni dalé, az érzés könnyedségével jellemezve és a művészet szellemével társítva, olyan lelkesedést ébresztettek bennem, hogy úgy képzeltem, nem saját eszméimet ismétlem, hanem magát a kedves Gleimet olvasom. A második, Rhédey Catharinához szóló is kiválóan van adva. Csak ami az epigrammát illeti, tűnik úgy, ha nem tévedek, hogy a magyar szójáték – könnyű és ritka, nem fordítható németre ilyen kétértelműen, legalábbis nem olyan dévajul, mint ahogy a magyarban van. A latinban a könnyű egyszer facilis, egyszer levis; a ritka ezzel szemben egyszer a frequens, egyszer viszont a densus ellentéte, ahogy ezt pl. poétákról mondják. Ezért úgy gondolom, hogy a "selten" szó helyett jobban megfelelne a „rar”. De megjegyzésem csak akkor jöjjön számba, ha igaz, mert lehetséges, hogy a német "selten" szó ugyanilyen kétértelműsége elkerülte figyelmemet. Egyébként maradok a legmélyebb hálával és nagyrabecsüléssel.
Bécs, 1820. július 7.
Legodaadóbb szolgája
Tóth mp.