Magyar írók levelezése
Elektronikus kritikai kiadás

Nagyon nagy örömmel töltött el magyar ódám ily kedvező fogadtatása. Hazafiúi érzületű óhajtásom és egész poétai stúdiumom egyetlen célja nem törekedett más jutalomra, mint hogy gondtalan óráim zsenge alkotásai ugyanilyen gondtalan órákat szerezzenek a finomabb műveltségű férfiaknak. Most azonban még nagyobb lett örömöm azáltal, hogy kedves művecskémet egy hozzáértő művész és műítész német nyelvre fordította olyan módon, ami nem kevésbé nekem, mint az elmés fordítónak nagy megbecsülést fog szerezni (a kópiát pontosan összevetettem az eredetivel, és néhány barátommal is elvégeztettem ez összevetést, úgy találtuk, hogy a fordítás nemcsak hű, hanem rendkívül jól is sikerült). Még a versfajta is olyan kiválóan a goethei szellem emelkedett lendülete szerint van megválasztva, mely minden módon megfelel a gondolatmenetnek, így az eredetiben az antik ízlésnek, összeegyeztetve a pindaroszi szárnyalás törvényektől mentes szabadságával. A gondolatok és az érzések ugyancsak művészien és ügyesen vannak visszaadva. Az aláhúzott sorok is mind helyesen eltalálták a szándékolt értelmet, csak egy hely van, az eredeti második antistrófájának végén, ahol úgy tűnik, hogy a fordítás szerint a szűzi Vesta-papnőkre való szép utalás összemosódik Prométheusz eszméjével. Csak ez a kettős allúzió érdemel vitát. De ezt a hiányosságot is inkább a német nyelvnek, mint a fordítónak a számlájára kell írni. Egyébként, Gróf Úr, nagyon boldognak érzem magam a tanúsított, nagyrabecsült kegy miatt, amelyet nekem érdemes barátunk, a tiszteletre méltó Kazinczy segített megszolgálni, és azon leszek, hogy ezt továbbra is megőrizzem.